notilap

A hazánkban kedvelt WayteQ tabletcsalád új modellel bővült. A vállalat legújabb terméke az xTAB-80 jelzésű masina, mely amellett, hogy kíméli a pénztárcát, még elég jó képességekkel is bír. A 212 x 150 x 10 mm-es termék nagyjából 450 grammot nyom, és 8 hüvelykes kapacitív multi-touch-os érintőképernyőt kapott, melynek a felbontása 1024x768 pixel.

A tabletben az Amlogic AML8726-M3 jelzésű SoC dolgozik, melyben a központi processzor szerepét egy 1 GHz-es órajelen üzemelő ARM Cortex-A9-es mag látja el, ami NEON egységgel dolgozik, míg az IGP esetében az ARM Mali-400-as egysége lett kiválasztva. Utóbbi támogatja az OpenGL ES 2.0-s API-t, valamint a Full HD-s videók és a Flash 10.1 gyorsítása is megoldott, továbbá a teljesítménye is elég meggyőző, főleg a tablet által megcélzott árkategóriához mérten.

A DDR3 szabványú rendszermemória kapacitása 512 MB, míg az adattárolást egy 8 GB-os flashmemória látja el, mely szerencsére kiegészíthető egy 32 GB-os microSD szabványú memóriakártyával. A WayteQ xTAB-80 esetében a szokásos funkciók sem hiányoznak, így van IEEE 802.11b/g/n-es Wi-Fi adaptere, valamint hátul egy 2, míg elöl egy 0,3 megapixeles kamerája. Természetesen a mini HDMI és az USB 2.0-s port is a rendszer része, továbbá a termék rendelkezik irány- és gyorsulásérzékelővel, mágneses szenzorral, infraporttal, 3,5 mm-es jack kimenettel, valamint egy hangszóróval.

A tabletben lítiumos akkumulátor kapott helyet, de a gyártó nem részletezte a pontos üzemidőt. A WayteQ a terméket Android 4.0.3-as operációs rendszerrel szállítja, az ajánlott fogyasztói ár pedig bruttó 44 900 forint lesz. Sajnos az xTAB-80 nem tartalmaz beépített 3G-s modemet, de a gyártó több USB-s megoldást is támogat.

Az Acer itthon és világszerte továbbra is komoly munkagépekkel kívánja ellátni az üzleti szegmensben dolgozókat, ezért bejelentette a TravelMate P6 notebook szériát, amely a rugalmasság, a mobilitás és a teljesítmény egy ígéretes elegye. Megjelenése letisztult, egyszerűen elegáns, kívül-belül fekete színű. A sorozat 13,3, 14 és 15,6 hüvelykes képátlóval is elérhető, így mindenki kiválaszthatja az igényeihez és munkájához leginkább megfelelő darabot.

A Travelmate P6 modelljei természetesen az új Ivy Bridge processzor köré épülnek, mellé legfeljebb 8 GB memória igényelhető. Az adatok tárolása egy 750 GB kapacitású merevlemezen vagy egy 256 GB-os SSD-n történhet. Kategóriáját tekintve nem meglepő, hogy nem rendelkezik diszkrét grafikus kártyával (választható opció szintjén sem), de a szokásos vállalati alkalmazások és a mindennapi feladatokkal kapcsolatos programok többségének elég lesz az integrált HD Graphics 4000 is.

A kijelzőt nem variálták túl, mérettől függetlenül mindegyik modellbe 1366x768 pixel felbontású, LED-es háttérvilágítású panel kerül. Az alapfelszereltségnek része az IEEE 802.11b/g/n-es Wi-Fi és Bluetooth 4.0+HS modul, a Gigabit Ethernet és az univerzális kártyaolvasó. Lévén üzleti modellről van szó, dokkoló (Acer ProDock) is vásárolható hozzá, ezzel is könnyebbé téve a helyileg elkülönülő munkaállomások közötti ingázást, és a helyi eszközökhöz való csatlakozást. A magnézium-alumínium váz, a megerősített zsanérok és a cseppálló billentyűzet mind azt szolgálják, hogy megbízható munkatárs legyen a masina.

A TravelMate P6 számos szoftveres és hardveres biztonsági megoldással van ellátva. Nem hiányzik a korábbról jól ismert Acer ProShield Security, mely egy biztonsági és kezelési eszközcsomag, egy egységes kezelőfelületre integrálva. Az Acer ProShield a BIOS szinttől az alkalmazás szintig védelmezi a számítógépet; például tartalmaz rendszerindulás előtti azonosítást (pre-boot authentication – PBA). Ezenkívül lehetőséget nyújt egy személyes biztonsági lemez (Personal Secure Drive – PSD) létrehozására, így még ha a notebookot ellopják, az adathoz nem lehet hozzáférni. A nem kívánt fájlok vagy mappák végleges, visszaállíthatatlan kitörlése a File Shredder programmal végezhető el.

Ezek kiegészülnek még az Intel Anti-Theft technológiával, amely egy hardveres biztonsági mechanizmus, mely megvédi a PC-t még akkor is, ha azt ellopják vagy elvész, miközben az Absolute Data Protection (ADP) lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy nyomon kövessék „elkóborolt” laptopjukat. Ezekkel a megoldásokkal a fedélzeten például lehetőség van fájlok, vagy az összes adat távoli törlésére, vagy a gép blokkolására. Mindez kombinálva az ujjlenyomat-leolvasóval komoly, többszintű védelmet kapunk. Az Acer Magyarországon, mint minden Travelmate notebookra, úgy a P6 sorozat tagjaira is 3 év gyártói garanciát biztosít, azonban a sorozat megjelenési dátuma és vételára egyelőre ismeretlen.

A felhozatal Korábban 160 000, majd 130 000 forintos árkategóriában is megnéztük az aktuális laptopfelhozatalt, de mindkét esetben a legelterjedtebb, 15,6 hüvelykes méretet vizsgáltuk. Érdekes, hogy ezek a gépek adják az eladások jelentős hányadát, pedig egy 17 vagy több hüvelykes notebook sokkal kényelmesebb asztali használathoz, a kisebb, 13,3 vagy 14 hüvelykesek pedig közel ugyanazt nyújtják, mint a 15,6-osok, miközben határozottan kisebbek és könnyebbek is. Ezúttal az ilyen, mobilabb gépek világába kukkantunk be, egészen pontosan a 200 000 forint alatti tartományba. Nem azért emeltük az árszintet, mert a kisebb gépek drágábbak, hanem azért, mert a kisebb kereslet miatt szerényebb a kínálat, nagyobbat kellett meríteni ahhoz, hogy összejöjjön egy népesebb mezőny. Így is „csak” nyolc gépet válogattunk be, amikhez az értékelésnél csatlakozik még néhány, közelmúltban kipróbált modell. Acer Aspire 4755 Acer TravelMate 8473T Asus K43Sj Fujitsu Lifebook SH531 Lenovo IdeaPad Z470 Lenovo ThinkPad Edge E325 Lenovo ThinkPad Edge E420 Toshiba Satellite L735 Hardver kapcsán abban a kellemetlen meglepetésben volt részünk, hogy a kiszemelt méretosztályban egyáltalán nem találtunk az AMD Llano platformjára épülő modellt. Pedig ez a platform meglehetősen jól sikerült, gazdaságos multimédiás gépek építhetőek rá. Hasonló szomorúsággal vettük tudomásul, hogy igazán olcsó konfiguráció sincs. No nem azért, mert felár lenne a kisebb méret miatt, hanem mert Core i3-nál senki sem adja alább. Azért egy AMD Brazosra épített versenyzőt sikerült rajthoz állítani. Harmadjára azon szomorkodtunk, hogy csak két gépen találtunk USB 3.0 csatlakozót. Egyébként 150-200 000 forint közé belefért alsó, sőt középkategóriás grafikus kártya, processzorból Core i3 és i5 volt a meghatározó, jöttek matt kijelzős, három év garanciás, nagy akkus és pörgős merevlemezes résztvevők is, úgyhogy az AMD platform hiánya ellenére egészen színes lett a mezőny. A nyolc versenyző mellett érdemes még fellapozni korábban készült anyagainkat a Acer Aspire 4755 egy másik konfigurációjáról, a Dell Vostro 3350-ről, illetve V131-ről és a Packard Bell EasyNote NX69-ről, mert mostanra ezen gépek ára csökkent, így beférnek kétszázezer forint alá. Egyrészt azért csökkentek az árak, mert a forint árfolyama valamicskét javult az év elejéhez képest, másrészt nyakunkon az Intel és AMD új mobil platformja, a nagyon ígéretes Ivy Bridge már be is mutatkozott, de az első vele szerelt 13,3-14 hüvelykes notebookokra még várni kell. Miben különböznek a 13,3-14 hüvelykes notebookok a 15,6 hüvelykesektől? Értelemszerűen kisebb a házuk és kijelzőjük, bár ugyanúgy 1366x768 pixel van rajtuk, mint a legtöbb 15,6 hüvelykesén, úgyhogy a monitor használhatósága szempontjából nincs olyan nagy különbség. Ami a méretet illeti, a 370 x 250 milliméter körüli alapterület a 14 hüvelykeseknél 340 x 240 környékére csökken, a 13,3 hüvelykesek pedig mindkét irányba még 10-10 milliméterrel kisebbek. Súlyban a 15,6 hüvelykesek 2,5 kilogramm körül mozognak, ami a 13,3 hüvelykeseknél 2 kilogramm körüli, így hordozhatóság szempontjból – értelemszerűen – a kisebbek jobbak. Bár egyre ritkábban használatos, azért a legtöbb 13,3 hüvelykes notebookba kerül optikai meghajtó, a 14 hüvelykesekből pedig szinte soha nem hagyják ki. Akkumulátorban is azonosak a kicsik az átlagos méretű laptopokkal, a 48 wattórás a leggyakoribb méret, de néha látni 60 Wh fölöttit is. Lényegében a 13,3-14 hüvelykes méretnél csak a billentyűzet numerikus padjáról kell lemondanunk, ami sokak számára nem is olyan nagy veszteség, sőt. Ezeknél a kisebb gépeknél nem tolódik olyan szerencsétlenül balra a touchpad, és az Entertől jobbra elterülő régió, a Home, End, PageUp, PageDown és társaik is jobb elosztást kapnak többnyire. Szerencsére ma már a kisebb notebookokra nem számolnak olyan felárat, mint néhány évvel ezelőtt, amikor ugyanazért a hardverért kisebb méretben akár 30%-kal is többet kellett fizetnünk. Jelenleg egy 13,3-14 hüvelykes gép semmivel sem drágább a nagyobbaknál, legfeljebb a lassabban pörgő kínálat miatt akadnak különbségek. Hangban viszont többnyire hátrányban vannak az apróbb laptopok, hiszen itt kevesebb hely áll a hangszórók rendelkezésére; ritka a jó – pontosabban valamennyire elfogadható – basszust toló kis notebook. Nagy örömünkre fantasztikusan színes mezőny állt starthoz versenyünkben. Az Acer Aspire 4755 most feketében jött, de korábban járt már nálunk bordóban, és kapható még barnában, kékben, sőt meglehetősen hivalkodó zöldben is. Majdnem olyan látványosban, mint Asus K43Sj-s résztvevőnk, ami igazi üde színfolt a csapatban. A legnagyobbat viszont a Lenovo IdeaPad Z470 ütötte, ami annyira pink, hogy még hölgyismerőseink többsége is túl ütősnek vélte, ráadásul a Lenovo úgy próbál szabadulni ettől a harsány árnyalattól, hogy lényegesen olcsóbban adja a feketénél. Lenovo IdeaPad Z470 – ennél pinkebb már nem is lehetne A másik oldal, a szigorú, öltönyös laptopok szintén képviseltették magukat. Az Acer TravelMate 8473 ismerős lehet tartóstesztünkből, némi fényes betéttől eltekintve a Fujitsu Lifebook SH531 teljesen fekete, a Lenovo ThinkPadek baltával szabott formatervét pedig talán említeni sem kell; még a hozzánk érkezett, visszafogottabb Edge duó is elég szögletes, viszont a kisebb E325 mutatós vörös fedelet kapott. Lenovo ThinkPad Edge E420 – csak semmi hivalkodás Annak ellenére, hogy idegenkedünk a fényes, nehezen tisztán tartható felületektől, az Asus zöldikéje nagyon bejött nekünk. Különösen jól mutat a fedelére húzott, fehér hajszálminta, belül pedig a billentyűzetet körülölelő és a csuklótámaszon folytatódó fémes anyaghasználat tetszett. Kár, hogy nem csak a kijelző, hanem annak kerete is fényes, bár tény, hogy a többi részlethez ez illik a jobban. Aki harsány fedelet szeretne, de belül, munka közben valami kevésbé rikítót nézne inkább, annak az Acer Aspire 4755-öt ajánljuk, mert ott a szigetes billentyűzet környéke és a csuklótámasz szürke. Egyébként mindkét gép kapható visszafogottabb árnyalatban, de sanszos, hogy a következő hónapokban, amikor az új Intel és AMD platformok miatt kisöprik a régi készletet, az IdeaPad Z470-hez hasonlóan inkább a harsány változatok maradnak meg akciós áron. Asus K43 – a zöld mellett kékben, vörösben, sőt pinkben és aranyban is kapható A komoly gépek között szerintünk a ThinkPad Edge E420 vitte a prímet megjelenésben: határozott, szögletes, matt, de mégsem csúnya, amolyan igazi munkagéphangulat sugárzik belőle, ahol nem a flancra, hanem a használhatóságra gyúrtak. Hasonlóan kellemes az Acer TravelMate 8473T is: fedelét átlós szálcsiszolással, belsejét a kijelző alatt egy világosabb sávval dobták fel, szerintünk egyedül billentyűzete néz ki egy kicsit előnytelenül. Acer TravelMate 8473T – csak semmi hivalkodás Külsőre mindegyik masina szerethető volt, mindegyiket mutatósnak találtuk. Bármelyiket választjuk, nem kell majd velük szégyenkezni, elrejteni őket, ha vendég jön. Egyedül a Fujitsu Lifebook lógott ki ebből a sorból, meg úgy általában a Fujitsu formákkal nem vagyunk kibékülve. Vállalatinak nem elég szigorú, mindig bedobnak valami fölösleges, fényes elemet, otthoni felhasználásra meg túl komor. Pedig nem annyira szögletes, mint az Acer TravelMate vagy a ThinkPad Edge-ek, de úgy éreztük, az SH531-nek nincs karaktere. Persze könnyen lehet, hogy egyszerűen a cikk szerzőjének és kollégáinak más az ízlése, mint a Fujitsu formatervezőinek. Annak ellenére, hogy a 15,6 hüvelykeseknél nem olyan sokkal kisebbek, a 13,3-14 hüvelykes laptopok rendszerint masszívabbak. Kisebb erőkarok alakulnak ki bennük, fedelük, csuklótámaszuk általánosan stabilabb a nagyobb testvérekénél. Ezen a téren a Lenovo ThinkPad Edge-ek bizonyultak a legjobbnak, korábbi tesztjeinkből pedig a fémfedeles Packard Bell EasyNote NX69 és a Dell Vostro V131 tudta őket megközelíteni. Majdnem ilyen jónak éreztük az Acer TravelMate 8473T-t, és korábbról a fémfedeles Vostro 3350-et, nem nagy meglepetés, hogy a vállalati célokra szánt gépek szerepeltek jobban ezen a téren. A konzumer Lenovo IdeaPad, Asus, Tosiba és Acer sem volt rossz, csak a Fujitsu Lifebookot éreztük a többieknél valamivel gyengébbnek, fedele meglehetősen rugalmas volt. A ThinkPad Edge E420 volt az egyetlen teljesen kifektethető modell Zsanérban valami fergetegeset alkottak az Acer a TravelMate 8473T-nél. A csúcs ThinkPadeket és EliteBookokat idéző finomsággal nyílt majdnem teljesen laposra, holtjátéka nulla volt, betonstabilan tartotta magát, ráadásul nyitás közben egyáltalán nem billent a gép. Szintén jónak bizonyult ezen a téren a ThinkPad Edge E420 és korábbi tesztünkből a Dell Vostro V131, de az olcsógépesnek titulált Acer szintjét azért nem érték el. A vállalati gépek után a Toshiba Satellite L735 következett, a Fujitsu, Asus és korábbról a Packard Bell EasyNote NX69 is a kategória átlagánál jobban szerepelt. A kisebb ThinkPad Edge és IdeaPad társa, az Acer Aspire 4755 és meglepetésre régi tesztünkből a vállalati Dell Vostro 3350, csak átlagos szintet hozott, de egyiket sem marasztalnánk el, fedelük holtjátéka a felső élen csupán egy-két centiméter volt. Toshiba Satellite L735 – konzumerek közt a legjobb zsanérral bír Csatlakozókínálat és kiosztás terén a kategória etalonját a Dell Vostro V131-nél láthattuk korábban, igaz, ott egyszerűbb volt a tervezők dolga, mert nem kellett elhelyezni az optikai meghajtót. A V131-nek, illetve a másik Dell Vostrónak, a 3350-nek jár a dicséret a két USB 3.0 csatlakozóért is, rajtuk kívül csak a két Acer tudott egy-egy ilyet felmutatni. Az optikai meghajtós gépek közül nekünk a Fujitsu Lifebook SH531 kiosztása tetszett a legjobban, itt mindent úgy rendeztek el, ahogy mi szeretjük, jobbra elöl van az optikai meghajtó, mögötte USB-k (egyik eSATA-s), a másik oldalon hátul pedig van még egy USB. További dicséret jár az ExpressCard bővítőhelyért. Ilyenje csak a ThinkPad E420-nak van, igaz, a rossz oldalon, jobbra elöl. Ha esetleg egy USB 3.0 kimenetes, vagy egyéb, kilógó modult teszünk bele, akkor csúnyán útjába áll majd potenciálisan egeret tartó jobb kezünknek, ráadásul az alatta lévő USB-t is blokkolja. Ettől eltekintve viszont az E420 is rendben volt csatlakozóügyben, kár, hogy a négy USB között csak eSATA-s van, 3.0-s nincs. Fujitsu Lifebook SH531 – példaértékűen elhelyezett csatlakozók A többiek közül még a Toshibát lehet pozitív irányban kiemelni; ha megcserélnék a két oldalát, akkor a notebook mellett jobbra egerezőknek nyerő lehetne, így azonban éppen az egérre fújja a meleget. Talán balkezeseknek tervezték. Hasonló a helyzet a ThinkPad Edge E325-tel is, viszont annak picike Brazos platformja alig fűt. A többi laptop csatlakozó-kiosztása nem igazán nyűgözött le minket, az Acer Travelmate 8473T esetében viszont nem csak azt kell kiemelni, hogy négy USB-je van, melyek közül az egyik 3.0-s, másik pedig eSATA-s, hanem azt is, hogy aljára került port replikátor csatlakozó, amivel további aljzatokhoz jutunk, és megkönnyíthetjük a laptop beillesztését asztali környezetünkbe. Sajnos az is igaz (többen jelezték, mi is találkoztunk vele), hogy az egyetlen, bal oldali USB csatlakozó – minden bizonnyal az eSATA betét miatt – meglehetősen szorul. Ha notebookbillentyűzetről van szó, akkor a Lenovo érdemel dicséretet még azzal együtt is, hogy a ThinkPad Edge és IdeaPad gépek nem annyira jók ebben, mint a csúcs ThinkPadek, de a konkurenseket ezek is lazán lekörözik. Mezőnyünkben a kis E325 bizonyult a legjobbnak, a jó nyomáskomforthoz különösen stabil alapzat társul. A nagyobb E420 sem maradt el mögötte túl sokkal, és a konzumer IdeaPad pedig hasonlóan szorosan követi az E420-at. Lenovo IdeaPad Z47, ThinkPad Edge E420,ThinkPad Edge E325 – a legjobb billentyűzetek Szintén jónak tituláljuk az Acer Aspire 4755 szigetes megoldását, alapja átlagosan stabil. Ugyanezt a klaviatúrát kapta a korábban próbált Packard Bell NX69, de ott valamivel merevebb talapzaton áll. Alsóbb szériás modellekben nem igazán jött be a Toshiba billentyűzete, pedig hajdanán nagyon jók voltak ebben. A Satellite L735 visszahozott valamicskét a régi dicsőségből, az enyhén fényes klaviatúrán kellemes gépelés esik, alapja sem rugózott túlzottan. Az Asus szigetes billentyűzetét átlagosnak találtuk, komoly hibája nincs, de lehet ezt sokkal jobban is csinálni. Acer Aspire 4755, Toshiba Satellite L735, Asus K43 – egyaránt jók Billentyűzet terén részben csalódást okoztak a vállalati vonalra szánt gépek. Az Acer TravelMate 8473T, a Fujitsu Lifebook SH531 és korábbról a Dell Vostro V131 alapja nagyon jónak, különösen stabilnak bizonyult, de a nyomáskomfort… Billentyűik különösen rövid úton járnak, tapintásra is messze elmaradtak a Lenovók mögött, a Vostro 3350 pedig még rugózott is, amit szerintünk nem ellensúlyoz a háttérvilágítása. Acer TracelMate 8473T és Fujitsu Lifebook SH531 – vállalati gépek, mégsem jó a billentyűzetük Touchpadban viszont ellensúlyoztak az irodába szánt vasak. A TravelMate 8473T és korábbi tesztünkben a Vostro V131 remekbe szabott megoldással állt elő: kiváló méretű és tapintású padot készített elsőrangú gombokkal. Szintén jó volt a ThinkPad Edge E420 érintőmezője, de kissé túl simának véltük. Az E325 felülete tetszett, de integrált gombjaival meggyűlt a bajunk, minden lenyomásnál kicsit elvándorolt a kurzort. Ezt sokkal jobban megcsinálták a Packard Bell NX69-en, de ott a felület túl sima, ráadásul vonzza az ujjlenyomatokat. Szintén korrektnek véltük az Aspire 4755 és a Satellite L735 megoldását; a Lifebook SH531-nél a letolt billentyűzet miatt kicsi a felület és keskeny a csuklótámasz, a touchpad gombjai ugyan nem kattognak, de olcsó hatást keltve járnak, az Asusnál pedig a jó felület alatt csúf és kattogós, krómhatású gombok terpeszednek. Notebook Fényerő Színprofil Acer Aspire 4755 maximum alatt kettővel >katt< Acer TravelMate 8473T maximumon >katt< Asus K43Sj maximum alatt eggyel >katt< Fujitsu Lifebook SH531 maximum alatt kettővel >katt< Lenovo IdeaPad Z47 maximum alatt kettővel >katt< Lenovo ThinkPad Edge E325 maximum alatt eggyel >katt< Lenovo ThinkPad Edge E420 maximum alatt eggyel >katt< Toshiba Satellite L735 maximum alatt eggyel >katt< Monitorok kapcsán lényegében ugyanaz érvényes a 13,3-14 hüvelykes laptopokra, mint a nagyobbakra. A „kommersz” masinák fényes kijelzőjénél sokkal kellemesebb a vállalati környezetbe szánt modellek matt felületét nézni, még akkor is, ha sok esetben ezek alacsonyabb maximális fényerőt és kontrasztarányt tudnak felmutatni. Így hát a ThinkPad E420, Lifebook SH531 és korábbi tesztjeinkből a Vostro V131 és 3350 alkotta az élmezőnyt tükröződés nélkül, 200 cd/m² körüli maximális fényerővel és valamivel 200:1 fölötti mért kontrasztaránnyal. A TravelMate 8473T szintén matt monitorán csak 170 cd/m²-es maximumot mértünk, ami kicsit kevés, bár még mindig kényelmesebb volt használni a legjobban világító 266 cd/m²-es maximumot és 333:1 kontrasztarányt felmutató Satellite L735-nél. A fenti táblázatból letölthető a notebookok kalibrált színprofilja, ami szokás szerint egészen jó, akár képszerkesztéshez is megfelelő árnyalatokat biztosít minden gépen. Teljesítménytesztjeink ezúttal meglehetősen egysíkú eredményt ígértek, ugyanis egy kivétellel mind a nyolc tesztgépünkben, és a korábban tesztelt trióban is valamilyen második generációs Core i (Sandy Bridge) processzor dolgozott, az olcsóbb gépekben i3, a drágábbakban i5. Csupán a kis ThinkPad E325 kapott AMD Brazost, ami processzorban sokkal szerényebb az Inteleknél. Memóriából minden gép 4 GB-tal érkezett, ráadásul egy modulban, így könnyen a duplájára növelhető ez a tétel, ráadásul jelenleg a memóriaárak nem is olyan vészesek. Grafikus kártyák terén már jobb volt a választék, de az AMD-t itt is csak a Brazos mellett láttunk. Befért viszont a mezőnybe két olyan GeForce, amelyekkel már játszani is lehet. Merevlemezben nagy volt a szórás: 320 és 750 GB között válogathattunk, a két ThinkPadben pedig percenként 7200-at pörgő tár jött. [+] Nyilvánvaló, hogy CPU tesztekben a 3 GHz köré felpörgő Core i5-ök remekeltek, amit a Travelmate 8473T-ben és a ThinkPad Edge E420-ban kaptunk, de a 200 000 forint körüli árba lényegében minden konkurensnél beférnek ilyen processzorral is. Merevlemezben is az E420 volt a legjobb, ami nem csoda, hiszen aránylag nagy adatsűrűségű, 500 GB-os tárral szerelték, mely percenként 7200-at pörög. Tovább emeli a gép értékét, hogy van egy szabad PCI Express foglalata, amibe SSD-t tehetünk, csökkentve ezzel a rendszer válaszidejét. Érdemes azt is megnézni, hogy az IdeaPad Z470 jó nagy adatsűrűségű, 750 GB-os winchestere percenként 5400-as fordulatszámon is szépen a kisebb vetélytársak fölé emelkedett, ami azt mutatja, hogy egy nagyobb winchester akár a rendszer sebességét is javíthatja, nem csak extra tárterületet jelent. Grafikus kártyáknál előre lefutott versenyt láttunk: az IdeaPad Z470 GeForce GT 540M-je tarolt, közepes vagy alacsony grafikai beállításokkal – egy alkalmi játékos igényeinek megfelelően – a legfrissebb játékokat is futtatni tudta. Nagyjából ugyanez mondható el a GeForce GT 520M-ről is, ami az Asus K43Sj-ben jött hozzánk, de itt értelemszerűen alacsonyabbak voltak az fps értékek. A Saltellite L735 régi GeForce 315M-je már nem feltétlenül jelent előnyt az Intel vagy AMD IGP-kel szemben, igaz, a GeForce multimédiában azért jobb. Nagyon alap beállításokkal egyébként az Intel IGP-vel is el lehet játszani, és ha minden igaz, a következő generációs megoldás még jobb lesz ezen a téren. A grafikus kártyákra is érvényes, amit a processzoroknál írtunk, hogy a 200 000 forintos összegbe szinte mindenhol beleférhet (és kapható is) egy kisebb vagy közepes GeForce. Korábbi tesztjeinkben már láttuk, hogy 15,6 hüvelykes méretben nem okoz komoly problémát a második generációs Core i platform hűtése, de kisebb méretben ez a kérdés még érdekes lehet. Különösen azokban az esetekben, ahol nem csak az IGP, hanem a különálló grafikus alrendszer hőtermelését is le kell gyűrni, vagyis az alábbi táblázatokban Asus K43Sj, Lenovo IdeaPad Z470 és Toshiba Satellite L735 számait érdemes figyelni. Méréseinket 24 °C-os környezetben végeztük. Maximális hőmérsékletek nyugalomban Felül °C Alul °C Zajszint dBA Acer Aspire 4755 33 33 20 alatt Acer TravelMate 8473T 31 35 20 alatt Asus K43Sj 32 32 20 alatt Fujitsu Lifebook SH531 34 33 20 alatt Lenovo IdeaPad Z470 33 35 20 alatt Lenovo ThinkPad Edge E325 30 34 20 alatt Lenovo ThinkPad Edge E420 33 35 21 Toshiba Satellite L735 31 35 20 alatt Nyugalomban egyik gép sem melegedett számottevően, billentyűzetükön és fenéklemezükön sem mértünk a langyos 35 °C-nál magasabb értéket. Emellett hangjuk sem volt számottevő, csak a vállalati jellegű, Core i5-ös ThinkPad E420 emelkedett az éppen hogy csak hallható, 20 dB-es szint fölé; több masinának teljesen le is állt a hűtőventilátora. Maximális hőmérsékletek CPU-t terhelve Felül °C Alul °C Zajszint dBA Acer Aspire 4755 34 35 29 Acer TravelMate 8473T 33 38 25 Asus K43Sj 33 38 26 Fujitsu Lifebook SH531 35 43 26 Lenovo IdeaPad Z470 34 37 28 Lenovo ThinkPad Edge E325 31 32 20 Lenovo ThinkPad Edge E420 36 40 23 Toshiba Satellite L735 33 43 33 A processzort terhelve sem mértünk túl magas értékeket, habár itt már több versenyzőnk fenéklemeze 40 °C fölé hevült, ez pedig huzamosabb ideig ölben tartva már kellemetlen, de asztalon használt gépnél teljesen rendben van, mert ilyenkor a billentyűzettel érintkezünk, ami csak az E420-ban emelkedett egyetlen fokkal a 35-ös érték fölé. Azért a Lenovo öltönyöse volt a legmelegebb, mert hangban brazosos márkatársa után a legcsendesebb maradt. Kellemesen nyugodt volt még a TravelMate 8473T, pedig abban is Core i5 dübörgött. A leghangosabbnak nem az erős VGA-s IdeaPad, hanem a régi GeForce-ot rejtő Toshiba bizonyult. Maximális hőmérsékletek Játék közben Felül °C Alul °C Zajszint dBA Acer Aspire 4755 34 38 29 Acer TravelMate 8473T 34 40 30 Asus K43Sj 34 41 29 Fujitsu Lifebook SH531 36 45 30 Lenovo IdeaPad Z470 35 41 32 Lenovo ThinkPad Edge E325 32 32 20 Lenovo ThinkPad Edge E420 40 40 25 Toshiba Satellite L735 35 45 33 Játékos terhelés alatt már az IdeaPade Z470 vette át ezt a címet, ami nem is csoda, hiszen konkurenseinél jóval komolyabb hardverrel dolgozott. Átlépte a csendes környezetben már zavarónak titulálható 30 dB-es határt, de szerintünk ilyen terhelésnél ez elfogadható. Sokkal kellemetlenebb, hogy az IGP-s Lifebooknál 30 dB-t mértünk és közben alja 45, billentyűzete 36 °C-ig melegedett. Érdemes megnézni még az Asus K43Sj és a Toshiba Satellite L735 viszonyát: látható, hogy utóbbit a nagyobb csíkszélességen készülő, idősebb és lassabb GeForce jobban felmelegítette. Nem melegedett és zajosodott a Brazos platformos ThinkPad Edge E325, de leadott teljesítménye sem volt az Intel konkurensekéhez mérhető. Aki átlagosnál kisebb és könnyebb notebookot vesz, jó eséllyel hordozni fogja, amihez célszerű, ha minél több időt kibír elektromos hálózat nélkül. Vannak olyan helyzetek, amikor a plusz egy-két óra rendelkezésre állási idő sokkal többet ér a többszörös teljesítménynél. Mezőnyünkben a sok Sandy Bridge masina között így egészen jó eredményre juthat a brazosos ThinkPad E325, főleg, hogy a szokásos, 48 wattórás helyett 62 wattórás akkut kapott. Ezen csak a TravelMate 8473T tudott túltenni 65 wattórás telepével, az Asus K43Sj 58 wattórásat, az IdeaPad Z470 pedig 51 wattórásat kapott, míg a Lifebook SH531 a maga 44 wattórás akkumulátorával lefelé tér el az átlagtól. Akkumulátoros üzemidők Nyugalomban (perc) HD videóval (perc) Max. terhelésen (perc) Acer Aspire 4755 423 253 88 Acer TravelMate 8473T 582 345 115 Asus K43Sj 501 291 96 Fujitsu Lifebook SH531 299 206 85 Lenovo IdeaPad Z470 403 221 73 Lenovo ThinkPad Edge E325 563 372 190 Lenovo ThinkPad Edge E420 420 249 85 Toshiba Satellite L735 281 203 79 Nyugalomban a mobil Sandy Bridge platform iszonyatosan vissza tudja venni a fogyasztását, ezért minimális fényerejű monitorral és kikapcsolt vezeték nélküli hálózati eszközökkel a nagy akkus TravelMate még a brazosos ThinkPadet is le tudta győzni, igaz, csak húsz perccel. Mindkét gép megközelítette a tízórás üzemidőt. Átlagosnál nagyobb tartalékai miatt az Asus K43Sj futott be a harmadik helyre, majdnem nyolc és fél órát futott, de még a régi GeForce miatt utolsó helyre szoruló Satellite L735 is kitartott több mint négy és fél óráig. Nagyfelbontású videózás közben már a Brazos vette át a prímet, a ThinkPad E325 több mint hatórás eredménye fantasztikus. Azért a TravelMate 8473T-t sem kell félteni, csupán egy gyenge fél órával maradt le mögötte. A harmadik helyre ismét az Asus K43Sj futott be közel ötórás produkcióval, a leggyengébb a Toshiba lett, de a kis akkus Fujitus csak pár perccel előzte meg. Annak ellenére, hogy az Asus K43Sj-nek különálló grafikus kártyája volt, teljes, játékos terhelésen is meg tudta őrizni a dobogó legalsó fokát. Előtte természetesen a TravelMate és a kisebbik ThinkPad végzett, ahogy eddig is. Az utolsó helyen viszont változás történt, mert az IdeaPad Z470-ben kinyílt a GeForce GT 540M torka, és alig több mint egy óra alatt megette az akkut. Fogyasztás Nyugalomban (watt) HD videóval (watt) Max. terhelésen (watt) Acer Aspire 4755 6,8 11,4 32,7 Acer TravelMate 8473T 6,7 11,3 33,8 Asus K43Sj 6,9 12,0 36,2 Fujitsu Lifebook SH531 8,8 12,8 31,0 Lenovo IdeaPad Z47 7,2 13,0 42,1 Lenovo ThinkPad Edge E325 6,6 10,0 19,6 Lenovo ThinkPad Edge E420 6,8 11,5 34,0 Toshiba Satellite L735 10,3 14,2 36,5 Az akkumulátorok méretéből és az egyes üzemidőkből kiszámolható a laptopok fogyasztása. Nyilván senkit nem lep meg, hogy az AMD brazosnak volt legkisebb az energiaigénye, bár nyugalomban a Sandy Bridge platform sem kért lényegesen többet, ráadásul az Asus K34Sj és az IdeaPad Z470 különálló grafikus kártyája sem produkált túl nagy fogyasztástöbbletet. Videózásnál tovább nőtt a Brazos előnye, teljes terhelésen pedig már 10-15 wattal járt a többiek alatt. Meg kell jegyezni, hogy teljesítményben egy Core i processzoros, kiegészítő VGA-s hardver nem kétszer, hanem akár ötször akkora teljesítményre is képes, mint a Brazos, úgyhogy azért árnyalt az AMD fölénye. Tény viszont, hogy bizonyos esetben sokkal inkább az üzemidő és nem annyira a teljesítmény számít. Ha valaki hajlandó 200 000 forintot elkölteni egy notebookra, akkor meglehetősen tág térben mozoghat. Ráadásul úgy tapasztaltuk, hogy az átlagosnál kisebb, 13,3-14 hüvelykes notebookok világában nem is lehet nagyon mellényúlni. Tény és való, hogy vannak különbségek mai versenyzőink között, de egyiknél sem futottunk bele olyan hiányosságba, ami miatt rossz vételnek számítana. Talán azért van ez, mert a minimális ár nem megy annyira alacsonyra, mint az elterjedtebb, 15,6 hüvelykes gépeknél, így nem kell annyi kompromisszumot kötni. Magára a kategóriára egyébként ugyanaz jellemző, mint a legtöbb notebookra: vannak a fényes, dizájnos, színes, otthoni felhasználásra szánt, konzumer masinák és a szürke, unalmas, de strapabíró munkagépek. Ízlés és igény kérdése, hogy ki melyiket választja, mi inkább az utóbbiak felé húzunk, azaz a ThinkPadekkel, Vostrókkal, TravelMate-ekkel szimpatizálunk, de egy csajos szobába sokkal jobban beleillik a zöld Asus K43 vagy akár a pink Lenovo IdeaPad Z470. Teljesítmény és hardverképességek kapcsán csalódottan konstatáltuk, hogy az AMD Llano platformjára senki sem épít, pedig otthoni, multimédiás alapgépbe ideális lenne egy szimpla, olcsó APU. Az Intel hegemóniát csak pár AMD Brazosszal szerelt gép tudja megtörni, melyek akkor lehetnek érdekesek, ha a nagy teljesítménynél fontosabb a hosszú rendelkezésre állás. Processzorok és grafikus kártyák terén azt tapasztaltuk, hogy a konzumer modelleknél a Core i3 és IGP kombinációjától kezdve a Core i5 plusz kicsi vagy közepes különálló VGA-ig be lehet férni a 150-200 000 forintos tartományba, legrosszabb esetben pár ezressel túlcsúszunk. A vállalati gépeknél viszont többnyire az IGP-re vagyunk korlátozva. [+] Szerintünk jól is van ez így. Otthoni, szórakozós, kicsit dolgozós szerepkörbe egy Core i3 és mellé különálló VGA célszerű, szigorúan munkára pedig jobb a combosabb Core i5, mert pár kivételtől eltekintve a grafika nem olyan lényeges. Jó hír, hogy hang és melegedés kapcsán minden tesztalanyunk rendben volt, esetleg arra figyeljünk, hogy grafikus kártyából ne válasszunk olyan elavultat, mint a GeForce 300-as széria, mert annak tudását a modern IGP-k is hozzák, energiaigénye pedig a friss típusokénál magasabb. Ami az interfészeket illeti, nem voltunk maradéktalanul elégedettek. A legfájóbb pont az USB 3.0 hiánya volt, szerintünk ennek a gyors adatátviteli csatlakozónak ma már alaptartozéknak illene lennie, mégsem az. Az Acer és a Dell korábban tesztelt gépeinek kivételével sehol sem láttunk ilyet. Fájlaljuk azt is, hogy több esetben megvolt a helye, de csak a ThinkPad E420-nál építettek ki szabad mini PCI Express csatolót, amibe ma divatos SSD-t téve iszonyatosan felturbózható egy konfiguráció, és a rendszerlemeznek való 40-60 GB-os modellek már nem is drágák. Jó hír viszont, hogy a kis gépeket gyakran az átlagosnál nagyobb akkumulátorral szerelik fel, ami utazás közben nagyon hasznos lehet. Egy takarékos platformmal és 60 Wh fölötti teleppel töltő nélkül túlélhető egy lazább munka vagy iskolai nap. Mint minden notebookvásárlásnál, itt is fontos figyelni a részletekre. A szubjektív tetszésen és az objektív teljesítményen felül lényeges a csomagban lévő garanciaidő és operációs rendszer is. Ha Windows 7-ben gondolkodunk, akkor számolnunk kell azzal, hogy egy OEM verzió is jó 30 000 forintba kerül, a nagyon ajánlott garanciabővítésre pedig elmehet még pár tízezer forint, vagyis nem biztos, hogy a legolcsóbb géppel járunk a legjobban. Acer Aspire 4755 Az Acer Aspire 4755 egy igazi konzumer bázisgép. Rengeteg színben és konfigurációval kapható, így mindenki megtalálhatja az igényeinek és lehetőségeinek megfelelő összeállítást, legyen az Core i3-as IGP-vel és szerény merevlemezzel, de kedvező árral, mint mai tesztünkben, vagy kvázi játékos vas Core i5-tel és középkategóriás GeForce GT 540M-mel, ami három évre bővített garanciával is éppen belefér kétszázezer forintba. Konkurenseihez képest előnye a gazdag színválaszték, az USB 3.0 csatlakozó és a kategóriájában remek billentyűzet, amit csak a Lenovo gépei tudnak felülmúlni. Hátránya nem sok van, a konzumer gépek monitortükrét és fényes fedelét kapta, és nem egy multimédiás csoda a hangzása, de nem melegszik, nem zajong számottevően, összeszerelési minősége pedig rendben van. Pró: sokféle konfiguráció befér 200 ezer forintba, sok színben kapható, kiváló billentyűzet, USB 3.0 Kontra: fényes fedél és kijelző, gyenge hangzás Acer TravelMate 8473T Az Acer TravelMate 8473T egy meglepően jól sikerült, vállalati környezetbe szánt munkagép. Házát kellően stabilra csinálták ahhoz, hogy bírja a napi gyűrődést, zsanérja annyira jó, hogy tényleg csak az elit modellekéhez lehet hasonlítani, felszereltsége elsőrangú, teljesítménye bőséges, akkumulátora a legnagyobb volt a mezőnyben, nem zajong, nem melegszik, és még port replikátort is csaphatunk alá. Sajnos hibáktól ez a masina sem mentes. Matt kijelzőjének alacsony a fényereje, billentyűzete nem valami remek, merevlemeze lehetne 7200-as, kiépíthették volna a mini PCI Express aljzatot, mert a helye megvan, az egyetlen bal USB aljzata pedig csúnyán szorul, és ezt nem csak tesztpéldányunknál tapasztaltuk. Ára viszont igazán érdekessé teszi a Travelmate 8473T-t: tesztgépünk Core i5-tel, 320 GB-os merevlemezzel, IGP-vel és egy év garanciával nem annyira attraktív, viszont most akcióban 500 GB-os merevlemezzel, GeForce GT 540M-mel és három év garanciával 209 166 forintért kínálják, ami már igencsak jó kombináció. Pró: strapabíró külső, kiváló zsanér, matt kijelző, jó csatlakozókínálat, akciósan erős hardver 3 év garanciával Kontra: kijelző alacsony fényereje, gyenge billentyűzet, szorul az egyik USB aljzat Asus K43 Az Asus K43 hasonlóan nagyon erős, sokrétű notebook, mint az Acer Aspire 4755. Rengeteg színben kapható sokféle konfigurációval, és nincs semmilyen komolyabb hibája, emellett ára kedvező. Nekünk különösen tetszett a zöld változat a fedél fehér hajszálcsíkozásával, amin fényes mivolta ellenére sem látszottak meg az ujjlenyomatok, belül pedig nagyon kellemes a fémes borítás tapintása. Tesztünkhöz az Sj utótagú, alkalmi játékhoz éppen elég erős GeForce GT 520M-mel ellátott modellt választottuk, de létezik E utótagos verzió is IGP-vel. Melegedésre, zajongásra nem lehet panaszunk, akkumulátora az átlagosnál nagyobb, hangzása átlagos némi basszussal, nem túl magas maximummal. Részleteiben viszont nem voltunk annyira megelégedve az Asusszal, mint a konkurens Acerrel. A kijelző fényes kerete és a billentyűzet alatti fényes betét nem szerencsés, a touchpad krómos hatású gombja szerintünk bazári hatást kelt és csúnyán kattog, a billentyűzet csak átlagos, nincs USB 3.0 és csupán egyetlen IGP-s modellhez jár gyárilag Windows 7. Ez a modell Core i3 processzorral, 3 GB memóriával és 500 GB-os merevlemezzel jó vétel 150 000 forint környékén, de a többi gépnél – így tesztpéldányunknál is – jó 30 000 forintos felárral kell számolni. Pró: kellemes megjelenés, a K43E-VX436V modell jó választás, nagy akkumulátor Kontra: oda nem illő fényes részletek, Windows 7 nélkül drága Fujitsu Lifebook SH531 A Fujitsu Lifebook SH531 volt talán a leggyengébb láncszem mezőnyünkben, mégis vannak elvitathatatlan pozitívumai. Kijelzője matt, csatlakozóit nagyon okosan rendezték el, ExpressCard bővítőhelye is van. Külseje visszafogott, bár szerintünk a fényes elemeket hanyagolhatták volna. Összeszerelési minőségre itt sem lehet panasz, az alsó rész nagyon masszív, a fedél átlagos. A három év garancia dicséretes. Nem tetszett viszont, hogy az akku az átlagosnál kisebb, továbbá hogy a gép Core i3-mal és IGP-vel is hangosabb és melegebb volt konkurenseinél. Mindezek mellett Windows nélküli tesztmodellünk a maga 160 000 forintot közelítő árával még olcsónak sem mondható. Pró: matt kijelző, eSATA, ExpressCard, 3 év garancia Kontra: konkurenseinél melegebb és hangosabb, kis akku, viszonylag drága Lenovo IdeaPad Z470 A Lenovo iszonyatosan erős a 13,3-14 hüvelykes kategóriában. Az IdeaPad Z470 mellett van még B470 és V470, illetve 370-es számmal 13,3 hüvelykes gépek is. Akinek nem fáj a piacon fellelhető legütősebb pink árnyalatban pompázó ház, az tesztgépünkkel rendkívül jó üzletet csinálhat: a Core i3-mal, GeForce GT 540-mel, 750 GB-os merevlemezzel, Windows 7-tel és két év garanciával ellátott gép most akciósan elvihető 150 000 forintért, ennyi minden pedig semelyik konkurensnél sem fér bele ilyen alacsony árba; feketében a Lenovo is húszezer forinttal drágábban kínálja ugyanezt. Emellett az IdeaPad Z470 egy egészen korrekt masina, jól összerakva, kategóriájában messze a legjobb billentyűzettel. Erős hardvere ellenére sem melegszik vészesen, hangzása a legjobb a mezőnyben, de csodát azért ne várjunk tőle. Pró: középkategóriás VGA, kiváló billentyűzet, hatalmas merevlemez, eSATA, mezőnyben jó hangzás Kontra: a kedvező árú, akciós modell rémesen pink színű, fényes felület Lenovo ThinkPad Edge E325 A kis ThinkPad Edge E325 olyan notebook, amit nem teljesítménye, hanem akkumulátoros üzemideje miatt érdemes megvenni. Brazos platformja nagyjából a szükséges minimális erőt nyújtja, cserébe viszont alig fogyaszt, és a mellékelt nagy akkuval különösen jól bírja elektromos hálózat nélkül. Házát rendesen megcsinálták, fedele, zsanérja jó, kapható belőle matt kijelzős, merevlemeze pörgős, billentyűzete pedig a legjobb a konkurensek között, mert alapja márkatársainál is stabilabb, emellett pöcökegere is van. Hátrányként viszonylag kis teljesítményét és az egy év garanciát tudjuk felhozni, illetve azt, hogy kihagyták az USB 3.0 csatlakozót, és bár a helye megvan, nincs kiépítve a belső mini PCI Express. Egyesek hiányolják majd az optikai meghajtót, bár ma már egészen jól meg lehet lenni nélküle. Ha választanunk kellene, mutatós, vörös fedelű, windowsos tesztgépünk helyett a fekete, Windows nélküli verzióra szavaznánk, mert annak matt a kijelzője, és ára annyival alacsonyabb (kb. 122 000 forint), hogy belefér az OEM Windows 7. Pró: kiváló minőség, pörgős merevlemez, nagyszerű akkumulátoros üzemidő, remek billentyűzet, pöcökegér Kontra: kis teljesítmény, csak egy év garancia Lenovo ThinkPad Edge E420 Bár klasszikus értelemben nem feltétlenül nevezhető ThinkPadnek az Edge E420, a kétszázezer forintig húzódó kategóriában igencsak jó masina. Alapvetően a vállalati vonalat erősíti, visszafogott, szögletes, matt és nagyon jól össze van rakva minden porcikája. Billentyűzete elsőrangú, valódi gombos touchpadje jobb az E325-énél, hangszórói is kimondottan korrektül szóltak. Pörgős merevlemezt kapott, emellett nagy előnye a szabad mini PCI Express foglalat, amibe SSD-t tehetünk, továbbá az ExpressCard foglalatról sem szabad megfeledkezni. Azért vannak ám hátrányai is ennek a gépnek: első látásra nagyon jó, 170 000 forint alatti árában nincs rendes operációs rendszer, és csak egy év garanciát kapunk rá, továbbá nincs USB 3.0 csatlakozója, illetve nyugalomban az E420 volt a leghangosabb. Pró: nagyszerűen össze van rakva, kategóriájában kiváló billentyűzet, pöcökegér, matt kijelző, szabad mini PCI Express foglalat Kontra: csak egy év garancia, nyugalomban a leghangosabb volt Toshiba Satellite L735 Meglehetősen észrevétlenül ment át tesztünkön a Toshiba Satellite L735, ami nem feltétlenül jelent rosszat. Igazán komoly gyengesége nincs, korrektül összerakták, jó a zsanérja, világos burkolata fényessége ellenére sem gyűjti túlzottan az ujjlenyomatokat. Billentyűzete erős közepes, csatlakozókiosztása tökéletes lenne, ha megcserélnék az oldalait, hangzása viszont nem valami fényes. Az elavulófélben lévő GeForce 315M-et jobb lett volna kihagyni belőle, mert az Intel IGP multimédiás és 3D tudásban sincs sokkal lemaradva mögötte, a GeForce viszont extra fogyasztást és melegedést generál, valamint nyilván az árra is rossz hatással van. Pró: kellemes megjelenés, korrekt zsanér és billentyűzet Kontra: fölösleges bele az elavult VGA, gyenge hangzás Hónapokon, de akár heteken belül is alaposan megváltozik ez a kategória, mert az Intel már be is mutatta új, Ivy Bridge platformját, és az AMD válasza sem várat magára sokat, emellett megújultak a mobil GeForce-ok és Radeonok is. Mégis érdemes a mai tapasztalatokat alaposan átgondolni, mert az újak jövetelével a régiek ára egy rövid időszakban nagyon jó lehet, és egy jelenlegi modell is tökéletesen kielégíti sokak igényét. Ha kétszázezer forint a keret, akkor igencsak komoly notebookot lehet szerezni a mobil, 13,3-14 hüvelykes méretben. A kínálat bőséges, sokféle igényhez való gépet kapni, és a korábban jellemző, 15,6 hüvelykes modellekhez képest jelentkező felár is eltűnt. Alapvetően két részre bontható a kínálat: vannak a vállalati, komoran komoly gépek és a konzumer csillogósak. Egyéni ízlés kérdése, hogy kinek melyik jön be, mi a matt kijelző és általában strapabíró kiépítés miatt a kisvállalati gépeket szeretjük. Kiváló minősége mellett akkumulátoros üzemidejével hengerelt a ThinkPad Edge E325 Ezen a téren hagyományosan jó a Lenovo, az Edge széria ugyan nem telivér, de mégis ThinkPad valamennyire. Az E420 és kisebb E325 billentyűzete a kategória elitjébe tartozik, a pöcökegér pedig olyan extra, amit sokan nagyon szeretnek, másoknak viszont egyáltalán nem hiányzik, ha nincs. A Brazos miatt teljesítményben harmatos ThinkPad Edge E325 előnye brutális rendelkezésre állási idejében rejlik, ezért ajánlott minősítést kap, bár egy USB 3.0 csatlakozót szívesen látnánk rajta, illetve annyit jegyeznénk még meg, hogy a korábban említett, matt kijelzős, operációs rendszer nélküli verziót célszerűbb választani. Az ThinkPad Edge E420 szintén ajánlott címet kap, mert sajnálatos egyéves garanciáját rengeteg pozitívummal, kiváló minőséggel, erős processzorral, pörgős merevlemezzel, szabad mini PCI Express aljzattal és hasonlókkal ellensúlyozta. Aki az E325 kompaktságát és az E420 erejét szeretné vegyíteni, nézze meg a ThinkPade Edge E320-at! Az Acer TracelMate 8473T a legkomolyabb kisvállalati gépekkel is felveszi a versenyt Ha nincs tartóstesztünk, akkor óriási meglepetést okozott volna az Acer TravelMate 8473T, mellyel az Acer megmutatta, hogy kisvállalati vonalon is felzárkózott a legnagyobb nevekhez. Igaz, hogy billentyűzete és kijelzője még nem tuti, de a váz és zsanér minősége, illetve a hardveres felszerelés, a csatlakozókínálat elsőrangú, ráadásul a konkurensek többségével szemben itt komoly VGA-a is kérhető hozzá. Igaz, hogy így Core i5-tel és GeForce GT 540M-mel már egy picikét túlszalad a kétszázezer forintos kereten, de cserébe akciósan három év garanciát kapunk, ezért most az Acer TravelMate 8473T is ajánlott. Eme erős versenyzők mellett szerintünk a Fujitsu Lifebook SH531 nem igazán rúg labdába, de utódja minden bizonnyal jobb lesz. Érdekes alternatíva még ebben a mezőnyben a Dell Vostro V131, de már nem nagyon kapni, főleg nem kétszázezer forint alatt, és a Dell Vostro 3350, illetve 3450 modelleket is érdemes megnézni, bár nekünk nem jött be a billentyűzetük. Az Asus K43 zöldben nagyon mutatós, de vannak nála jobb konzumer alternatívák A fényes, mutatós konzumer gépek világában még nagyobb a harc, mint az irodaiaknál. Az Acer Aspire 4755, az Asus K43 és a Lenovo IdeaPad Z470 mind nagyon erős család, korrekten össze vannak rakva, sokféle színben és konfigurációval kaphatóak. Most a pink Z470-es Core i3-mal, 750 GB-os merevlemezzel, GeForce GT 540M-mel és Windows 7-tel igen jó ajánlat 150 000 forintért, de feketében, húszezer forinttal drágábban sem rossz vétel, ezért ajánlott minősítést érdemel. Ha nagyon komoly konzumer gépet szeretnénk, akkor az Acer Aspire 4755 a nyerő, mert Core i5-tel, GeForce GT 540M-mel és három év garanciával is éppen befér kétszázezer alá, az alapmodell pedig ötvenezerrel olcsóbb, így ajánlott. Szintén érdekes vas az Acerrel rokon Packard Bell EasyNote NX69, ami szintén komoly VGA-val kapható, fémfedeles, és kompakt kialakítású. Anno 220 000 forintért csak tetszett minősítést kapott, most ezt 190 000 forinton ajánlottra módosítjuk. Az Asus K43 a tesztelt zöldben nekünk tetszett, de komolyabb díjat nem adnánk neki, mert az Acer, Packard Bell és Lenovo jobb ajánlat. Eme laptopok mellett a Toshiba Satellite L735 háttérbe szorul, elsősorban az elavult GeForce 315M ront az esélyein, ami árát és fogyasztását is növeli.

Ma egy olyan kérdést járunk körül, ami elsősorban a kedvező árú notebookok potenciális vásárlóit érdekelheti. Megnézzük, mire képes a második generációs Core i processzorok kínálatának alsó szegmense, ahol az Intel megtartotta a régi, Pentium nevet. Ehhez szükségünk volt két, nagyon hasonlító hardverrel felszerelt laptopra. Némi keresgéléssel ráakadtunk a 15,6 hüvelykes Asus X54 konfigurációira, melyek teljesítményt meghatározó komponenseik közül csak processzorukban különböznek, ezzel ideális alapot adva az összehasonlításhoz. Az X széria az Asus nagyon alap gépeit jelenti, a teljesen belépőszintet. Persze ma már itt sem „egypálcás” műanyagra kell számítani, annyira nem, hogy mindkét X54 alaplapját K53-nak azonosította az AIDA64, vagyis az Asus eggyel magasabb kategóriájú sorozatának nézte. Külsőre sem vészes az X54, fedele matt, anyagába nyomott, domború mintázattal, amin az ujjlenyomatok és apró karcolások sem látszanak úgy meg, mint a fényes verziókon. A kategória átlagánál nem horpad jobban, zsanérjai is rendben vannak, persze nem szabad prémium osztályú minőséget elvárni ezektől az olcsó gépektől. Az X54L-et kaptuk Pentium B950-nel, az X54H-ban érkezett a Core i3-2330M. Mindkét gépet 4 GB memóriával, 320 GB-os merevlemezzel, 1366x768 pixeles kijelzővel és DVD-íróval látták el, így közvetlenül összehasonlíthattuk velük a két központi egységet. Azért akadt pár elég jelentős különbség a két gép között. A Core i3-as, H utótagos modell kijelzője matt volt, a pentiumos, L-esé viszont fényes, ráadásul előbbin volt HDMI csatlakozó, utóbbin viszont nem. Mobilitás szempontjából fontos, hogy az X54H-ba a kategória átlagánál nagyobb, 56 wattórás akku került, az X54L-ben viszont csak egy átlag alatti négycellás, 37 wattórásat találtunk. Annak ellenére, hogy a H-s modell másfélszer akkora energiatárolóval bír, a két akku külső formára és méretre teljesen egyforma, ám súlyuk különböző. Csatlakozók kiosztása terén az Asus K szériája átlagos, az alatta helyet foglaló X viszont gyengébb. A legfőbb gond, hogy csak két USB csatlakozó van, az X53L esetében a bal oldal legelején, az X54H-nál a második helyen a HDMI trónol, az USB-t pedig átköltöztették jobbra előre, az optikai meghajtó elé, így a beledugott pendrive vagy kábel majd zavarni fogja egeret tartó kezünket. Jó hír, hogy a bal első (X54H-nál a bal oldali) USB támogatja a gyors, 3.0-s szabványt, ami ritkaságszámba megy az alvégen. Visszatérve a bal oldalra, a HDMI (X54H) illetve második USB (X54L) után jön a D-Sub, majd az Ethernet aljzat, őket nagyjából középtájon követi a tápcsatlakozó. Ennek L-alakú végződése van, így kábelét vagy a hűtés kimeneti nyílása előtt, vagy egyes csatlakozókat blokkolva, előrefelé vezetjük el – ez nem valami szerencsés. Belül jobb a helyzet, lényegében semmit sem szúrtak el a tervezők. Szerencsére a kijelző kávája matt, akárcsak a többi felület. Még a szigetes billentyűzet alá sem tettek „tükröt”, ugyanis a billentyűzet nem szigetes, hanem az aktuális Asus modellekével külsőre azonos, széles nyomófelületű. Ilyet látni a K, N és B modelleknél is, de korábbi tapasztalataink azt mutatják, hogy az egyforma külső mögött különböző minőség rejlik. Természetesen a kialakítás numerikus pados, ahogyan manapság a 15,6 hüvelykes gépeknél ez lenni szokott. Ez az elrendezés azt eredményezte, hogy a touchpad balra tolódott. Körülötte a fedélen látott, mintás, matt anyagból kialakított csuklótámasz terül el, kopogós, átlagosan horpadós minőségben. Jó hír, hogy az Asus-mumustól, a kattogó, krómhatású touchpad gombokkal itt nem találkoztunk. Elsősorban azért vettük elő a két olcsó Asus X54-et, hogy megvizsgáljuk, milyen a bennük található Core i3 2330M-re, illetve Pentiumra B950-re alapozó hardver teljesítményviszonya. Mindkét processzor kétmagos, Sandy Bridge architektúrás, ugyanazzal a 32 nm-es gyártástechnológiával készülnek, órajelük picivel 2 GHz fölötti, de itt véget is érnek a hasonlóságok. A Core i3 támogatja a Hyper-Threading technológiát, tehát egyszerre négy programszálat tud végrehajtani, míg a Pentium két magja csak két szálat kezel. Másodszintű gyorsítótárban ugyancsak jobb a Core i3, 3 MB-tal bír, a Pentium B950-nek csak 2 MB jutott. Lényeges a különbség a két CPU grafikus magja között is. A Pentiumban HD Graphics 2000 dolgozik, a Core i3-ban viszont HD Graphics 3000. A leglényegesebb, hogy előbbi hat, utóbbi viszont tizenkét számolóegységgel rendelkezik, vagyis illene határozottan jobbnak lennie 3D-ben. Persze a teljesítményt a memóriavezérlő is befolyásolja, és ebben egyforma a két megoldás. Különbség van még a multimédiás funkciókban, ami videólejátszásnál számít. Az alap ugyanaz, de a HD Graphics 2000 nem támogatja a Quick Sync, InTru 3D, Insider, Wireless Display és Clear Video HD funkciókat. Méréseink azt mutatják, hogy a Core i3-2330M minden esetben gyorsabb volt a Pentium B950-nél, és pontosan ezt is vártuk. A különbség mértéke attól függött, hogy a konkrét feladat és alkalmazás mennyire használta ki a két extra szál nyújtotta lehetőséget. Volt olyan eset, ahol a Hyper-Threading semmiféle gyorsulást nem hozott (előfordulhat az is, hogy éppen lassít), de volt olyan is, ahol 75%-os teljesítménynövekedést eredményezett. Gyakorlati felhasználásban, laza internetezés, irodai feladatok futtatása közben nem igazán érzékeltük a Pentium hátrányát a Core i3-mal szemben. Alap felhasználásra szerintünk a kisebb testvér is elegendő teljesítményt nyújt. Más volt a helyzet a játékoknál. Ezen a téren a HD Graphics 3000 már többször megmutatta, hogy nem elveszett gyerek. Visszavett grafikai beállítással, esetleg felbontással akár a legújabb játékokkal is megbirkózik, még ha konkurensei (AMD integrált, illetve AMD és NVIDIA kis különálló grafikus kártyák) erősebbek is nála. Játékban a HD Graphics 2000 rendszerint alaposan lemaradt a HD Graphics mögött, egyedül a Starcraft 2-ben mértünk minimális különbséget. Tehát a kisebb Intel vas ebben az esetben elvérzett, bár tény, hogy mind az öt kipróbált játékot be tudtuk úgy állítani, hogy még elfogadható sebességgel fusson. Persze a képminőség (felbontás és részletesség) ekkor már eléggé gyenge volt. Videólejátszás közben azt tapasztaltuk, hogy az extra funkcióknak alap szinten nincs különösebb jelentősége, a Pentium ugyanúgy megbirkózott a ma szóba jövő formátumokkal, mint a Core i3. A rendszer válaszidejénél, alkalmazások betöltésénél és adatok mozgatásánál is érezni a merevlemez hatását. Minél nagyobb adatsűrűségű egységet sikerül szerezni, annál jobban járunk. Asus tesztgépeinkben egyforma, 320 GB-os Seagate tárak voltak, melyek 60 MB/s alatti átlagos olvasási sebessége nem valami fényes, az 500 vagy 640 GB-os modellek sok esetben 70 MB/s fölötti tempót futnak, de a legtöbb 320-as is átlendül a 60 MB/s-os határon. Ha már a kezünkbe akadtak, alaposabban megismerkedtünk az Asus X54 sorozatának képviselőivel. Észben kell tartani, hogy ezek nagyon puritán, alap gépek, a belépőszintűnek tartott K széria alá sorakoznak be. Szerencsére az X-ek lemaradása nem túl nagy anyaghasználat és összeszerelési minőség terén, nem fognak szétesni egy hét használat után, a felhasznált burkolati anyagok pedig szerintünk rendben vannak, akárcsak az illesztések. Úgy tűnt számunkra, hogy a billentyűzetet módosítás nélkül vették át a K modellektől: egy közepes megvalósítást kapunk egészen korrekt nyomási komforttal és átlagos horpadással. Egyeseket zavarhat, hogy a nyomófelületek közel vannak egymáshoz, így nagyobb a félreütés esélye. Rendben van a touchpad is, gombjai végre nem kattognak és nem is krómhatásúak. Az érintésérzékeny felület méretével és érdességével is meg voltunk elégedve, bár huzamosabb használat után kissé síkossá vált, amin törölgetéssel lehet segíteni. Amikor kibontottuk, nagy örömmel láttuk, hogy az Asus X54H kijelzője matt, ez úgy tudjuk, meglehetősen ritka az alvégen, de még az otthoni felhasználóknak szánt notebookok felsőbb kategóriáiban is. Hiába volt az X54L-nek 286 cd/m² a maximális fényereje és 300:1 fölötti kontrasztaránya, a fényes felület miatt sokkal kényelmetlenebb volt használni, mint a 224 cd/m²-es maximummal és 250:1 körüli kontraszttal bíró, de matt X54H-t. Ráadásul az utóbbi kalibrálása is jobbra sikerült. Az Asus X54H színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál eggyel alacsonyabb fényerővel adja a legpontosabb árnyalatokat. Az Asus X54L színprofilja pedig itt érhető el, a maximálisnál kettővel alacsonyabb fényerőn célszerű használni. Félórányi CPU terhelés után sem sokat változott a helyzet. Igaz, hogy a hűtésük felhangosodott egy kicsit, de a H-s 25 dB-es maximuma az átlagnál jobb, az L-es pedig még halkabb maradt, alig érte el a 20 dB-t. Továbbá fél óra játék után az X54H még 3 dB-t hangosodott, ami 15,6 hüvelykes notebookoknál átlagos zajszintnek nevezhető. A gyengébb X54L-nél ekkor 25 dB-t mértünk, ezzel a csendesebb gépek közé sorakozik be. Számottevően csak a fenéklemez hűtést rejtő része melegedett, az egyórás hevítés után márt 36 °C-os maximum nagyon jó, a billentyűzet 33 °C-os csúcsa pedig egyenesen kiváló. Sejthető, hogy a Pentium esetlegesen kisebb fogyasztása nem tudta semlegesíteni 37 wattórás akkumulátora hátrányát a Core i3-as modell 56 wattórás példányával szemben. Azért egy esetben, teljes terhelésen mégis sikerült ez a bravúr. Minden bizonnyal a kisebb gyorsítótárnak és a lényegesen szerényebb grafikus részlegnek volt ez köszönhető. A nagy akkus X54H több mint nyolcórás nyugalmi ideje (csak egy TXT állományt pörgettünk), illetve ötórás HD videós ideje nagyszerű, a másfél órás maximális terheléses sem rossz. Ha az akkumulátorok kapacitását elosztjuk az üzemidővel, akkor megkapjuk a notebookok fogyasztását. A két X54-es Asus közötti különbség – az azonos hardverelemek miatt – tisztán a különböző processzorokból származik. Nyugalomban a pentiumos rendszernek 8,8 wattra volt szüksége, ennél a Core i3-as sokkal jobbnak bizonyult a maga 6,9 wattjával. Hasonlóan alakult a helyzet videózás közben is, ott a pentiumos X54L 12,1 a Core i3-as X54H 11,1 wattot igényelt. Teljes terhelésen jelentőset változott a helyzet: az X54L beérte 18,5 wattot, az X54H 33 wattot emésztett fel. Az eredményekből arra következtetünk, hogy a Pentiumnak jó eséllyel valamivel gyengébb az energiatakarékossági rendszere, teljesen kihajtva viszont a szűkített architektúra miatt nem csak lassabb a Core i3-nál, hanem lényegesen kevesebbet is fogyaszt nála Aki tényleg csak alapdolgokra szeretné használni notebookját, és fontosnak tartja a lehető legalacsonyabb árat, nyugodtan választhatja a Core i3-2330M (vagy i3-2310M) helyett a Pentium B950-et. Az Asus X54-ek esetében a gyengébb processzorral szerelt X54L 24 000 forinttal olcsóbb az X54H-nál, ami a 109 900, illetve 133 900 forintos árat figyelembe véve 22%-os többletet jelent, vagyis nem kis pénz, ha szűk a keret. Amint viszont picivel komolyabb igények merülnek fel, némi játék, itt-ott egy kis videóvágás vagy képszerkesztés, esetleg multimédiázás, vagy a két Asus masina kiegészítő felszerelését vizsgáljuk, máris árnyaltabbá válik a helyzet. A pentiumos gépek rendszerint az abszolút minimumot képviselik, nem csak az Asus X54L-re jellemző a HDMI hiánya és a kis akku, más gyártók is keményen áldoznak a kedvező ár oltárán. A korábban emlegetett huszonnégyezer forintos felárért az X54H-nál nem csak erősebb CPU-t, de komolyabb grafikus alegységet és HDMI kimenetet is kapunk. Legalább ennyire jelentős a kategóriában ritka, matt kijelző, és az X54L-hez képest másfélszeres akkukapacitás sem elhanyagolható. Úgy gondoljuk, az Asus X54L és X54H esetében érdemes lehet többet fizetni, és a jobban használható X54H-t választani. Nem is az extra teljesítmény, hanem a jobb kiegészítők (akku, matt kijelző, HDMI) miatt. Akinek ezekre nincs szüksége, teljesen jól meglesz az X54L-lel is. Hogy az Asus ezen gépei mennyire jók vagy nem jók a kategória többi képviselőjéhez viszonyítva, azt még nem tudjuk megmondani, de éppen folyamatban van a 130 000 forint alatti notebookokat vizsgáló tesztünk, úgyhogy a pelecsnik osztogatására később majd visszatérünk. Jelenleg úgy tűnik, hogy a korrekten összerakott Asus X54H a matt kijelzővel, USB 3.0-val, átlag fölötti akkuval és kiváló hűtéssel a kategória egyik favoritja lehet.

Az Acer tulajdonképpen már öreg motorosnak mondható Ultrabook-témában, hiszen az egyetlen gyártó, aki már a második hullámot indítja el a kategóriában. A korábban tesztelt Aspire S3 csak az első lépés volt, de az Acer már akkor jelezte, hogy idővel újabb modellek piacra dobását tervezi. Ennek most jött el az ideje. Az Acer új portfóliója számos Ultrabookot tartalmaz, nemcsak a most bemutatásra kerülő 15,6"-es M3-ast, hanem annak kisebb (14") testvérét, az M5-öt, valamint egy felújított S3-at és az S5-öt, ami az abszolút csúcskategóriát fogja képviselni. Az M3 látszólag házon belül egy alacsonyabb szintre pozicionált Ultrabook, ám valójában inkább arról van szó, hogy az S sorozattól eltérő területre fókuszál. Az M széria kevésbé könnyű és légies, cserébe rendelkezik dedikált grafikus kártyával és optikai meghajtóval, valamint nem utolsósorban a Timeline széria tagjaként hosszú üzemidőt is kínál. Ami a külsőt illeti, a 15,6"-es méret ellenére az M3 nem tűnik hatalmasnak, ami a 20 mm-es vastagságnak tudható be. Kézbe véve kicsit meglepetésként ért bennünket a mindössze (mérlegen igazoltan) 2,1 kg-os tömeg. Ebben a méretkategóriában többnyire 2,5-2,6 kg-ot mérhetünk, csak 1-2 drágább összeállítás van, mely 15"-en éppen csak felülről karcolja a 2 kg-ot. A külsőről egyébként szinte csak jókat tudunk mondani, leszámítva, hogy a szénfekete szín kissé borongós hangulatot áraszt, de így legalább rá lehet fogni, hogy szinte minden környezetben jól mutat. A fedél igényes és masszív magnézium-alumínium ötvözetből készült, mely viszonylag "passzentosan" záródik, a szélek, élek nem vágnak. Tovább vizsgálódva megállapítható, hogy jobb oldalra egy darab csatlakozó sem került, kizárólag a Kensginton zár helye van itt. Mindez a jobbkezesek számára jó hír, mert így zavartalanul tudnak egerészni. A bal oldal sem mondható zsúfoltnak, itt csupán az ODD ajtaja és a kártyaolvasó nyílása fedezhető fel. Ebből már sejthető, hogy az S3-hoz hasonlóan a hűtés szellőzőkimenete és a csatlakozók kivétel nélkül a hátoldalon sorakoznak, melyek között egy darab USB 3.0 is fellelhető. Szerencsére a vezetékes Gigabit Ethernetet most nem kell nélkülözni, ennek aljzatát is ide pakolták. Persze semmi sem lehet teljesen tökéletes, így kritikával illetnénk a jack csatlakozó elhelyezését, amit szívesebben láttunk volna valamelyik oldalon. Talán a tervezők arra gondolhattak, hogy kompromisszumos megoldásként a kábel a notebook alatt is átvezethető. A másik szokatlan megoldás az előlapon díszelgő bekapcsológomb, melynek elérése kezdetben kissé nehézkesnek tűnt, de a használat során hozzá lehet szokni. Ezeket leszámítva ez a kialakítás mindenképpen példaértékű, és szerencsére egyre több gyártó dönt hasonló elrendezés mellett (például a Toshiba). Az M3-at is alávetettük a szokásos fizikai megpróbáltatásoknak. Az Ultrabookoknál és ultravékony gépeknél megszokhattuk már, hogy a szokásosnál hajlékonyabbak, hiszen a gyártók törekszenek a tömeg alacsonyan tartására, így vékony anyagokat és kevés merevítést alkalmaznak. Az M3 ezen a téren közepes eredményt ért el, tehát lényegében az S3-nál hajlékonyabb, de ráver a Toshiba Z830-ra és a Samsung Series 5-re is; mindenesetre ez használat közben nem üti meg a zavaró mértéket. Amin viszont javíthattak volna, az a kijelző "beremegése", és talán a zsanérok is lehetnének szorosabbak, de ez utóbbi még éppen a határon van, a kijelző kisebb folyamatos rázkódásra még nem kel önálló életre. A hagyományos zsanérkialakítást alkalmazó notebook könnyen nyílik, ráadásul ez a művelet egyetlen kézzel is kivitelezhető, tehát az alsó rész az asztalon marad, nem billeg, nem csúszkál. Az Ultrabookoknál szokásos szigetes billentyűket körülölelő acélszürke résszel próbáltak egy kis színt csempészni az amúgy komor összhatásba, mely élőben kicsit jobban mutat, mint a képeken. Kinyitva egyébként a látvány már ismerős lehet, de apró eltérések vannak az S3-hoz képes. Egyrészt numerikus résszel kiegészített klaviatúrát kapunk, a kurzorgombok körül pedig nagyobb helyet hagytak. A nálunk járt konfiguráció még amerikai kiosztást kapott, így az egyelőre nem tiszta, hogy az Enter gomb és környéke marad-e a képen látottak szerint, vagy az S3-hoz lesz hasonló. A gépelés érzetre egyébként semmi különlegeset nem nyújt, a kialakításhoz híven a gombok útja rövid, nyomáspontjuk határozott, igazából rosszat nem tudunk róla mondani. Vagy mégis? Háttérvilágítás sajnos nem kapott benne helyet. A kicsit balra tolt, méretes, látszólag gomb nélküli kivitelű touchpad (amit emiatt mostanság clickpadként is emlegetnek) külsőre ismerős az S3-ból, de valószínűleg nem ugyanazzal a típussal van dolgunk. Az M3-ban kevésbé volt határozott a működése, mint az S3-nál, tehát ez itt csillagos ötös helyett legfeljebb egy négyest érdemel. A processzor teljesítményét lemértük, de az Intel ultraalacsony feszültségű Core i5-2467M egységét és a benne található HD Graphics 3000 IGP-t annyiszor kielemeztük már, hogy erre most külön nem térünk ki. Processzor megnevezése Intel Core i5-2467M Acer Aspire Ultra M3 Intel Core i7-2677M Asus UX21E Intel Core i7-2617M Fujitsu Lifebook P771 Intel Core i3-2310M Acer Aspire 5755 CPU órajele 1,6/2,3 GHz 1,8/2,9 GHz 1,5/2,6 GHz 2,10 GHz Magok/szálak száma 2/4 2/4 2/4 2/4 L3 gyorsítótár 3 MB 4 MB 4 MB 3 MB AIDA64 v2.00 – CPU Queen 13 974 16 380 15 981 14 667 AIDA64 v2.00 – CPU PhotoWorxx 16 604 19 141 20 195 15 536 AIDA64 v2.00 – CPU Zlib (MB/s) 79,1 92,0 91,1 82,9 AIDA64 v2.00 – CPU AES 222 822 14 736 193 208 12 837 AIDA64 v2.00 – CPU Hash (MB/s) 724 738 727 662 AIDA64 v2.00 – FPU VP8 1160 1245 1368 1202 AIDA64 v2.00 – FPU Julia 5256 5173 5640 5520 AIDA64 v2.00 – FPU Mandel 2786 2645 2742 2928 AIDA64 v2.00 – FPU SinJulia 1333 1364 1443 1400 Renderelés – Cinebench 10 1 CPU 3471 4312 4076 3464 Renderelés – Cinebench 10 x CPU 7312 7255 7664 7589 Tömörítés – 7-zip benchmark 5848 6720 6348 5627 Kitömörítés – 7-zip benchmark 5908 6729 6561 6028 AGknot 2.55 – Videókonvertálás 69 65 66 75 Memóriatesztek 4 GB DDR3-1333 4 GB DDR3-1333 4 GB DDR3-1333 4 GB DDR3-1333 AIDA64 v1.80 olvasás (MB/s) 14 247 9740 9989 10 067 AIDA64 v2.00 írás (MB/s) 12 741 9922 10 387 10 402 AIDA64 v2.00 másolás (MB/s) 14 876 8993 9770 9740 AIDA64 v2.00 késleltetés (ns) 57,9 54,7 55,5 57,1 Szintén nem térnük ki külön a TN+film paneles, 1366x768 képpont megjelenítésésre képes, fényes felületű kijelzőre, hiszen ez is ismerős lehet más Acer notebookokból, előrelépés pedig ezen a téren nem történt. Sokkal fontosabb az MXM modulra ültetett NVIDIA GeForce GT 640M GPU teljesítménye, ami egy teljesen új mobil grafikus chip a GTX 680-ból már ismerős Keplerre alapozva. A 405 MHz-en ketyegő, 28 nm-es GK107 lapkában egy GPC blokk található, mely két darab streaming multiprocesszort, újabb néven SMX-et tartalmaz. Mint ismeretes, egy ilyen modul 192 darab CUDA magot rejteget 16 darab textúrázó csatorna és egy PolyMorph motor mellett. Ez összesen 384 darab CUDA magot és 32 darab textúrázó csatornát eredményez. A 128 bites memóriabuszhoz az Acer 1 GB DDR3 VRAM-ot kapcsolt, melynek órajele 900 (effektív 1800) MHz. A hagyományokkal ellentétben a GT 640M-et nem másik vezérlőhöz hasonlítanánk, ugyanis a korábbi tesztekben használt játékok egy részét vagy lecseréltük, vagy a beállításokat változtattuk meg, igazodva a kor igényeihez. Játéktesztek – 1366x768 NVIDIA GeForce GT 640M Far Cry 2 – DX10 High, 2xAA min: 30 fps, átlag: 61 fps Dirt 3 – 2xMSAA, High min: 46fps, átlag: 64 fps Resident Evil 5 – DX10, 2xAA, High min: 44 fps, átlag: 57 fps World of Tanks (Malinovka replay) – FXAA LQ, High, 4xAF min: 24 fps, átlag: 45 fps Az eredményekből látszik, hogy natív felbontáson, magas beállításon, AF szűrőt és élsimítást alkalmazva gyakorlatilag minden általunk próbált játék játszható sebességgel futott. Ha a GeForce GT 540M-hez akarunk viszonyítani, akkor nagy általánosságban elmondható, hogy a GT 640M-mel a minőséget egy vagy két lépcsővel nyugodtan feljebb állíthatjuk, valamint mellé még kétszeres élsimítást is kapcsolhatunk, a teljesítmény ekkor sem fog a GT 540M szintje alá esni. Kiemelendő példa a World of Tanks, ami a GT 540-essel natív felbontásban és alacsony részletességgel is szinte játszhatatlan volt, ehhez képest a GT 640M egész combos beállításokkal is elboldogult vele. Balra a merevlemez, jobbra pedig az SSD cache teljesítménye Az Acer az ár mérséklése végett a szokásos hibrid tárolómegoldáshoz fordult, azaz egy hagyományos, 500 GB tárterületű merevlemez mellé egy 20 GB-os SSD-gyorsítótárat rendelt. Mivel az alaplapon HM77 chipkészlet található, így a cache feladatok ellátásához nem volt szükség külső programok segítségére (pl. Diskeeper ExpressCache), hanem az Intel Smart Response-ra bízták ezt a feladatot, ami látszólag jól végezte dolgát. A rendszer igen jó válaszidőket produkált, a merevlemez lassúsága nem akasztotta meg a munkát egyszer sem. A notebookban méreténél fogva két nagyobb, Dolby technológiával támogatott sztereó hangszórónak is helyet tudtak szorítani, melyek sok más notebookhoz képest szinte elementáris erővel képesek megszólalni. Ez filmek esetében előnyös lehet, ugyanakkor hátránya, hogy nagy hangerőn a notebook háza berezonál, és az erőteljesebb mélyhangoknál torzulás hallható. Amennyiben óvatosan adagoljuk a hangerőt, nem lesz különösebb problémánk ezzel. Általában azt szoktuk mondani, hogy a vékony kialakítás miatt az Ultrabookok egyik problémás része a hűtés. 15,6"-es méretben ez viszont már nem annyira állja meg a helyét, mert hiába a vékony kialakítás, a nagyobb belső térfogat miatt van hely normális hűtést kiépíteni és a meleg levegőt elvezetni. Az M3 esetében is erről van szó tulajdonképpen. Alapállapotban, terhelés nélkül (vagy minimális böngészés, szövegszerkesztés közben) a konfiguráció szinte teljesen zajtalan, a ventilátor roppant alacsony fordulaton hangtalanul pörög, csak a merevlemez munkáját hallani. A 22 °C-os szobában megejtett hőmérsékletmérés során a csuklótámaszon kapott 23-24 °C-os eredmények alapján úgy tűnik, hogy ez a minimális hűtés is bőven elegendő ebben a helyzetben. A ventilátor kis terhelésen is be-bekapcsol néha rövid időre, de ekkor is 20 dB alatt marad a zajterhelés, csak az ilyenkor hallható furcsa (nem zavaró, inkább érdekes) hangszínhez kell hozzászokni. Nagy terhelésre a ventilátor rövid várakozás után már jobban felpörög, hangszíne is átvált kevésbé zavaróra, de ekkor sem mérhetünk 25 dB-nél nagyobb hangnyomást, ez pedig kifejezetten halknak számít. Teljes terhelés alatt csak a kritikus pontokon (CPU-GPU-merevlemez trió) lehetett szignifikáns növekedést észlelni, de itt is sikerült 40 °C alatt maradni, ami igen remek hűtési megoldásra utal. A belső alkatrészek hőmérséklete sem emelkedett kiugró módon, az alapból 28 °C-os merevlemez 35 °C-ig melegedett, míg a processzor magjai 45 °C-ról indulva 63 °C-ot értek el a félórás izzítás alatt. Üzemidő terén az M3 tartogat némi meglepetést – nem véletlenül került a Timeline szériába, ami csak azoknak az Acer notebookoknak adatik meg, melyek a gyártó mérése alapján elérik a legalább nyolcórás üzemidőt. Tesztalanyunk sikeresen vette az akadályt, az 54 Wh-s lítiumpolimer akku minimális terhelésen (kikapcsolt Wi-Fi, minimális fényerő, maximális energiatakarékosság) ugyanis 522 perces üzemidővel örvendeztetett meg bennünket, ami 8 és háromnegyed órát jelent. Videózásra 5 és fél óra jutott (továbbra is kikapcsolt Wi-Fi, 50% körüli fényerő, fülhallgató), teljes processzorterheléssel pedig kicsit több mint két óra (129 perc) állt rendelkezésünkre. Sajnos a töltésre szánt idő hosszabb, mint amit szeretnénk, azonban a grafikonját elemezve hamar kiderül, hogy a 90%-os töltöttséget nagyjából 120 perc alatt éri el, a többi időt a maradék 10% betáplálásával tölti az elektronika. A piacon most már 11,6-15,6"-ig van választék Ultrabookokból, ami előrevetíti a jövőt: akár akarjuk, akár nem, megállíthatatlan Ultrabook-inváziónak nézünk elébe, amint az Intel hivatalosan is elrajtoltatja az Ivy Bridge APU-kat. Ennek vonzataként számos olyan ultravékony notebook is a piacra fog kerülni, ami profitál ugyan az Ultrabookoknál szerzett tapasztalatokból, de hivatalosan nem lesznek Ultrabookok, így az összeállítható konfigurációk tekintetében is szabadabb mozgástérhez jutnak a gyártók. Viszont már most jól látható a gyártók szegmentálódása ezen a piacon, hiszen a látottak alapján nem mindenki gondolja úgy, hogy az Ultrabook csak és kizárólag a prémium kategóriával és az Apple koppintásával egyenlő. A címben szereplő Acer Ultrabookkal sok jó tapasztalatot szereztünk. A felépítés (gondolva itt elsősorban a portok elhelyezésére) példás, az akkumulátor üzemideje kiváló, a teljesítmény pedig bőven elegendő akár játékok futtatására is. Abban is biztosak lehetünk, hogy használat közben is elégedettek leszünk. A szigetes billentyűzet és az átlagos touchpad könnyen megszokható, a csuklótámasz kényelmes és nem melegszik, a hűtés zaja pedig nem fog minket az őrületbe kergetni. Nem szabad megfeledkezni róla, hogy az M sorozat, tehát az M3 240 000 forintos vételárával nem a felsőkategóriás Ultrabookokat kívánja letaszítani a trónról, így nem várhatunk tőle láthatatlan illesztéseket vagy vágódeszka-merevséggel vetekedő vázat, ugyanakkor az összerakottsággal és az anyagminőséggel nem volt problémánk. Apróbb hibák persze vannak, de ezért az árért és ebben a szegmensben ezek nem igazán érték el ingerküszöbünket (példának okáért a kicsit laza zsanért említhetnénk). Kritikával kell illetnünk viszont a fényes felületű kijelzőt. Véleményünk szerint egy ilyen képességekkel megáldott és ekkora notebookhoz jobban illene a HD+ (1600x900) felbontású panel, legalább opció szintjén, vagy ha más nem, akkor legalább a meglévő lehetne matt. Az Acer gépe Ultrabook mivolta ellenére sem akar az ultrahordozható kategória koronázatlan királya lenni, de ilyen méretben nem is ez a cél. Mindenesetre végig az járt a fejünkben, hogy az Acernek sikerült egy olyan, 15,6"-es képátlóval megáldott gépet alkotnia, ami van már annyira könnyű és vékony, hogy nem leszünk rosszul a cipelés gondolatától. Erre az érzésre ráerősítettek a használat közben szerzett pozitív tapasztalatok, no és annak a lehetősége, hogy bárhová is visz az utunk, az M3 mindig kapható lesz egy kis játékra, így garantáltan nem fogunk unatkozni. Véleményünk szerint dióhéjban ezek, valamint a 3 éves garancia az Aspire Timeline Ultra M3 azon jellemzői, amelyek megmozgatják a fantáziát, és könnyen kiválthatják a birtoklási vágyat. Úgy gondoljuk, hogy egy olyan Ultrabook, mely képes ilyen érzéseket gerjeszteni, az hibái ellenére is feltétlenül megérdemli az ajánlott díjat.

Tavaly ősszel a 160 000 forint környékén kapható notebookok kínálatát vizsgáltuk meg egy átfogó tesztben, most viszont egy kategóriával lejjebb lépünk. Azt elemezzük, hogy milyen notebookot kaphat a vásárló, ha 130 000 forint van a zsebében. Aki nézegette már a választékot, tudja, hogy ez meglehetősen kis összegnek számít a laptopok világában, igaz, egy teljes funkcionalitású asztali géppel – monitorral, billentyűzettel, egérrel, webkamerával – sem lehet sokkal olcsóbban kijönni. Ma tehát az alvégen nézünk szét, ahol egészen komoly tülekedés van, mert szinte minden jelentősebb gyártó képviselteti magát a kategóriában. Ezúttal a korábbival ellentétben csak az árra koncentráltunk, az olyan kiegészítő – de fontos szerepet játszó – részleteket, mint a garancia és az operációs rendszer nem hoztuk egy szintre; az alábbi tíz mobil számítógép egy-egy konfigurációja akadt fenn a rostán: Acer Aspire 5560 Asus X54L Fujitsu Lifebook A530 HP 630 Lenovo G570 Lenovo G575 Packard Bell EasyNote NM85 Samsung Series 3 300E Toshiba Satellite C660 Toshiba Satellite L750 Egyesek, mint az Asus X54L vagy a Sasmung Series 3 300E már ismerősek lehetnek olvasóinknak, de a Lenovo G570 és Toshiba Satellite L750 is járt nálunk korábban, bár teljesen más konfigurációban. Hardver terén elég jelentős volt a szórás, AMD oldalról még egy inkább netbookokba szánt, Brazos platformos versenyzőt is behívtunk, Intel oldalról pedig az aktuális, Sandy Bridge alapú mellett az előző, Arrandale platform is képviselteti magát. Érdekes, hogy az AMD Llano előtti Danube-ja aránylag gyorsan kifutott, bár a Dell alap Inspironjaiban még fellelhető, de azok éppen kicsúsztak árkategóriánkból. Sajnos az esetek többségében nem fért használható operációs rendszer a keretbe, különálló grafikus kártyát pedig csak egy modellnél kaptunk, azonban ma már a CPU-ba integrált megoldások – különösen az AMD részéről – egészen életképesek. Jó hír, hogy a fényesség kiveszőben van a laptopoknál, nemcsak a fedélről és a burkolat többi részéről, hanem a monitorról is eltűnik néha, ami szerintünk nagyon jó hír. Apropó monitor, a mezőnybe csupán egyetlen 14 hüvelykes masina került – időközben az is kicsit kicsúszott az árkategóriából – a többi laptop 15,6 hüvelykes, tehát kb. fél kilóval nehezebbek, van numerikus padjuk, de funkcionalitásban további extrát nem adnak. Ma már az olcsó notebook nem rosszul összerakott gagyit vagy rondát jelent; még ebben az alsó kategóriában is egészen szép megoldásokkal találkoztunk. Rendszerint szidjuk, de azért első látványra a fényes felületű gépek szebben tudnak mutatni. A Lenovo G570 zongoralakk fekete külsejéhez fémbetétes belső jár, ami a szép és jó Lenovo billentyűzettel szerintünk egészen mutatós. Szintén kellemes jelenség a Packard Bell EasyNote NM85 a maga fémbetétes logójával, hullámos mintájával és kellemes tapintású csuklótámaszával, amin visszaköszön a fedél grafikája. Az alsó kategóriában rendszerint elhagyják a belső krómhatású betéteket, itt viszont megmaradtak. Szintén fényes, de talán már nem annyira mutatós a Toshiba Satellite L750, szégyenkeznivalója viszont nincs, egyáltalán nem tűnt olcsó gépnek. Egészen mutatósra sikerült a Packard Bell EasyNote NM85 Persze ezek a fényes díszhuszárok addig lesznek csak mutatósak, míg hozzájuk nem nyúl az ember – hosszú távon az Acer Aspire 5560-hoz hasonló, matt, de anyagában nyomott, aprómintás modellek takarosabbak maradnak. Mai mezőnyünkben az Acer volt az egyetlen vidám színű versenyző, a komor, semleges színvilág talán az alsó kategória egyik jellemzője. Egyébként az Acer kapható feketében de más, vidám árnyalatokban is (kék, zöld), viszont ezek idehaza csak drágább konfigurációval érhetőek el. Acer Aspire 5560 – színes egyéniség Talán a mezőny legkiegyensúlyozottabb megjelenésű darabja a Samsung Series 3 300E. Igaz, hogy kabátját már régen szabták, még az előző generációs Series 3 gépekhez, de a kétszínű, rovátkolt fedél, a matt kijelző, illetve a belül is kéttónusú burkolat praktikussága mellett kellemes. Azért a hatalmas, kissé monoton, egyszínű csuklótámaszért és a szigetes billentyűzet alatti fényes betétért jár a fekete pont. A Samsung Series 3 300E kéttónusú festése kellemes Notebookszépségversenyen a HP 630-nak és a Fujitsu Lifebook A530-nak sem teremne babér, pedig alapvetően nincs komoly baj ezekkel a gépekkel, sőt kijelzőjük matt, amit sokat lendít használhatóságukon. Mindkettő szürke-fekete irodai, munkás darab szerintünk, ami dolgozni jó, mutogatni már nem annyira. A HP billentyűzetének érdekessége, hogy 15,6 hüvelykes létére nincs numerikus padja, a Fujitsué pedig a fehérség, ami szerintünk nem éppen praktikus. Megjelenés mellett minőség terén sem lehet komolyabb panaszunk a mai olcsó notebookokra. Egyetlen tesztalanyunknál sem tapasztaltunk olyan illesztési vagy összeszerelési gyengeséget, amit kifogásolni lehetne, a vékonyabb burkolólemezekkel kapcsolatos aggodalmunk is fölöslegesnek bizonyult. A Toshibák és az Acer felede határozottan masszív volt, az Asus, HP, Packard Bell és Samsung átlagosan horpadt, a Lenovók és meglepetésre a Fujitsu picit gyengébbnek bizonyult ezen a téren. Toshiba Satellite C660 – keményfedelű Ezt ellensúlyozandó a Lifebook A530 zsanérja volt a legjobb, szinte alig billegett rajta a kijelző. Filigrán mivolta ellenére közel ilyen stabil volt a Packard Bell megoldása, de a többiek sem maradtak le mögötte túlzottan, egy-két centiméteres holtjátékot produkáltak a kijelző felső pereménél. Pár generációval ezelőtt a középkategóriás gépek is gyengébbek voltak, szóval az ő szintjüket hozó Samsung és az egyébként masszív anyagú Toshibák a mezőny végére szorultak. Ki kell hangsúlyozni, hogy a zsanér milyenségére igazából csak többhónapos használat során derül fény, lehet, hogy ami kezdetben patent volt, idővel kikopik, ami pedig már alapból hintázott egy picit, az idők végezetéig olyan marad és nem lazul tovább. Fujitsu Lifebook A530 masszív zsanérral Csatlakozókiosztásban szerintünk a HP 630 volt a legjobb. Jobbra, potenciálisan egeret tartó kezünk oldalára, előre tették az optikai meghajtót, hátra pedig két USB, illetve a tápcsatlakozó került. A másik oldalon kártyaolvasó, majd audiocsatlakozók kezdenek, aztán jön még egy USB, ami esetleg összetéveszthető a mögötte lévő HDMI-vel, majd az Ethernet aljzat, szellőzőnyílás és analóg monitorkimenet zárja a sort. Hasonlóan jó a Samsung 300E és a két Lenovo – szabad teret biztosítanak a jobb oldal mellett. További extrája a Lenovóknak, hogy négy USB 2.0 aljzatuk van, amiből az egyik eSATA-s. Kár, hogy épp a multimédiában erős, brazosos G575-ről maradt le a HDMI. A HP 630 csatlakozókiosztását találtuk a legjobbnak A többi masinán a jobb oldal elrendezése kevésbé volt szimpatikus, ugyanis az USB-ket, esetleg a hangcsatlakozókat rakták előre, potenciálisan egeret tartó kezünk ügyébe, az optikai meghajtó pedig hátrébb került. Szerencsére a szellőzőnyílást mindenhol balra tették. Igaz, hogy ma már rengeteg mindent integrálnak a notebookokba és minden tesztalanyunkban volt Bluetooth, de azért a két USB csatlakozót nagyon kevésnek tartjuk. Még akkor is, ha az Asus X54L esetében a mezőny egyetlen gyors, USB 3.0-s aljzatáról volt szó. Szintén két USB konnektor (ráadásul 2.0-as) volt a Toshiba Satellite C660-on, ráadásul erről a gépről az Asushoz és a brazosos Lenovo G575-höz hasonlóan hiányzott a HDMI monitorkimenet. Toshiba Satellite C660 – csak két USB és még HDMI sincs Pozitív irányban szintén volt pár eltérés. A Fujitsu Lifebook A530-on ExpressCard bővítőhelyet üdvözölhettünk, a Lenovo eSATA-s negyedik USB-jét pedig már korábban említettük. Örvendetes dolognak tartjuk, hogy már ezeknek az alap gépeknek a többségén is volt HDMI csatlakozó. Egyértelműen, utcahosszal nyerték a billentyűzetek összevetését a Lenovo gépei. A G575-öt jobbnak véltük a G570-nél, mert stabilabb, szinte horpadás nélküli volt az alapja. A mezőnyből egyedül a Samsung szigetes megoldása tudta megközelíteni a Lenovókat, de ott a fényes háttér nem jött be, horpadás szempontjából viszont rendben volt. A két Lenovo billentyűzetét csak a Samsung tudta megközelíteni Kár, hogy a két Acertől származó versenyző, az Aspire 5560 és a Packard Bell nem kapta meg azt a szigetes klaviatúrát, ami a TimelineX vagy az 755-re végződő Aspire szériánál használatos, mert az eggyel régebbi megoldással csak az Asus mellé sorakoztak be, a középmezőnybe. Az Acer, az Asus és a Packard Bell közepes szintet hozott A mezőny végére soroltuk a Fujitsu és Toshiba megoldásokat, melyek eléggé hasonlítanak egymásra. A Toshibát az Insert és Delete, illetve a kurzormozgató jobb elrendezése miatt helyezzük kicsit előbbre, de mindkét megoldás nyomáskomfortját gyengének véljük. Szégyenletesre sikerült a HP 630 billentyűzete. A gombok érintésre olcsó hatásúak, nyomásútjuk szinte nincs, ráadásul az alapjául szolgáló panel két felső sarka mintha elvált volna a notebook vázától. Vajon mennyibe került volna átemelni a 4000-es ProBook széria lényegesen jobb megoldását? A két Toshiba és a Fujitsu nem valami jó Amennyire vacak volt a HP billentyűzetben, annyira jónak találtuk touchpadben. Felülete kellemesen érdes, alapja betonstabil volt, gombjait a dizájnba rejtették – kár, hogy kattogtak, talán majd bekopnak. Még jobban kattogtak a Toshibák és a Fujitsu gombjai, ráadásul ezeknél a gépeknél az érintőfelület kis méretével is gondban voltunk. A Samsung viszont példásan oldotta meg ezt a kérdést, hatalmas teret adott a méretes csuklótámaszban, és a gombok sem kattogtak. Az Asusnál kisebb méretet, de érdesebb felületet kaptunk. Szintén kellemes volt a Packard Bell selymes csuklótámaszából kialakított touchpad, amin tovább folytatódik környezete mintája, ráadásul a krómhatású, nem kattogó gombok is illettek a környezetbe. Nagyjából ugyanezt a megoldást találtuk az Acernél, és a Lenovók is hasonlóan viselkedtek, közepesen érdes felülettel és nem kattogós gombokkal. A HP pedig egyenesen vacak billentyűzetet produkált, de legalább a touchpadja jó Kijelző kapcsán a leglényegesebb, hogy mezőnyünk három tagja matt monitort kapott. A Fujitu Lifebook A530, HP 630 és Samsung 300E esetében nem kell magunk és környezetünk tükörképét bámulnunk a kijelzőben, és szabadtéren is lesz esélyünk látni, amit csinálunk mindenféle árnyékolás és hunyorgás nélkül. Annak ellenére, hogy ez a három modell nem produkált kiemelkedő maximális fényerőt és kontrasztarányt sem, világos környezetben sokkal kényelmesebb volt használni őket, még a 277 cd/m²-es csúcsértékű és közel 400:1 kontrasztarányú Packard Bellnél is. Ami a színhelyességet illeti, a szokásosat tudjuk mondani: gyárilag kriminális, az alábbi táblázatban szereplő színprofilokat használva viszont egészen korrekt lesz. Mezőnyünket az Intel legújabb, második generációs Core i platformja, azon belül is a B sorozatos Pentium uralta. Összesen öt versenyző állt starthoz ilyen lapkával, amelyek teljesítményét a fölötte álló Core i3-hoz viszonyítva nemrég elemeztük. Szintén ebből a családból származik a Celeron B800; az Arrandale-alapú előző generációt pedig egy Core i3 és annak szűkített, Pentium P6200 származéka képviselte. Csupán kéttagú AMD különítmény vette fel a versenyt a sok Intellel, szerintünk ez az arány híven tükrözi a hazai notebookpiac helyzetét, ahol az Intel dominál. Azért a Llano-alapú kétmagos A4-3300M-et nem szabad leírni, és az is érdekes, hogyan teljesít a nagyok világában a E-450-es Brazos. Csupán egyetlen notebookba, a Toshiba Satellite L750-be került különálló grafikus kártya, de a kis GeForce 315M finoman fogalmazva is szerény tudású jószág. [+] Méréseink során arra jutottunk, hogy a Fujitsu Lifebook A530-be szerelt, előző generációs Pentium alig lassabb az újnál, órajelbeli előnye révén pedig az Arrandale platformos Core i3-370M nyerte a legtöbb tesztkört, bár valós felhasználás közben nem éreztük gyorsabbnak Pentium B950-es konkurenseinél. Az órajelben alaposan megnyirbált, 1,50 GHz-es Celeron B800 jól láthatóan – és kissé érezhetően – lemaradt a Pentiumok mögött, ugyanez volt jellemző az AMD A4-3300M-re is. A kis Brazos érezhetően lassabban dolgozott a nagyoknál, de akinek tényleg csak egy alapfunkciós számítógép kell némi szövegszerkesztésre és internetezésre, az vele is elboldogul majd, bár itt-ott döcögős lesz a munka. A majdani operációs rendszer telepítése kapcsán lesz érdekes a memória kérdése. A 32 bites Windows verziók (jellemzően a Windows 7) vagy a Linuxok rendszerint elvannak 2 GB-on, de a 64 bites redmondi csoda szeret 4 GB-on terpeszkedni, így vele a nagyobb memóriával rendelkező gépek lesznek előnyben. Szintén potenciális szűk keresztmetszet a merevlemez, amiből a Fujitsu egy meglehetősen lassúcskát, a Samsung pedig egy eléggé pörgőset kapott. Annak ellenére, hogy mind a kettő 320 GB-os, és percenként 5400-at forog, átlagos olvasási sebességükben kb. 25% eltérés mutatkozott. Az ilyen alap, jobbára integrált grafikus megoldásos laptopokat nem illik játékkal nyaggatni, mi mégis tettünk egy próbát. Elsősorban azért, hogy rámutassunk, nem feltétlenül a CPU-részleg ereje számít egy alapgépnél. Míg az AMD A4-3300M processzorával ellátott Acer Aspire 5560 a CPU mérésekben finoman érezhetően lemaradt az inteles konkurensek mögött, addig játékban állva hagyta őket, de a kis GeForce 315M-et is lelépte. Lényegében csak ezzel a laptoppal tudtunk értékelhető sebességet elérni, konkurensei alkalmatlanok a játékra. Tesztlaborunkban 22 °C-os szobahőmérséklet mellett egészen kellemes nyugalmi hőfokokat mértünk az olcsó notebookokon. Nem meglepő ez, hiszen a kisteljesítményű hardver keveset fogyaszt, ráadásul a modern mobil lapkák alaposan visszavesznek, ha nincsenek meghajtva. Egyik laptopon se mértünk a kellemesen langyos 35 °C foknál többet, hangjuk pedig egy átlagos irodában szinte hallhatatlan volt, csak csendes környezetben figyeltünk fel neszezésükre. Max. hőmérsékletek nyugalomban Felül (°C) Alul (°C) Zajszint (dBA) Acer Aspire 5560 31 31 20 alatt Asus X54L 32 32 20 alatt Fujitsu Lifebook A530 33 35 20 alatt HP 630 30 34 20 alatt Lenovo G570 32 30 20 alatt Lenovo G575 30 32 20 alatt PackardBell EasyNote NM85 31 32 20 alatt Samsung Series 3 300E 32 31 20 alatt Toshiba Satellite C660 33 33 20 alatt Toshiba Satellite L750 30 33 20 alatt A CPU részleget fél óráig terhelve minimális melegedést és hangosodást tapasztaltunk csak. Egyáltalán nem lepődtünk meg azon, hogy a leghalkabb a netbookos platformot magában tudó Lenovo G575 volt, mégha alja szépen is melegedett. Persze a 37 °C-os hőmérséklet még mindig csak langyos, huzamosabb ideig ölben használva sem lesz zavaró. Ugyanez mondható el a legzajosabb Satellite C660 hangjáról is, a 28 dB csak csöndes környezetben lehet feltűnő. Max. hőmérsékletek CPU-t terhelve Felül (°C) Alul (°C) Zajszint (dBA) Acer Aspire 5560 32 35 20 Asus X54L 33 37 21 Fujitsu Lifebook A530 34 39 27 HP 630 31 37 27 Lenovo G570 34 36 24 Lenovo G575 34 37 20 alatt PackardBell EasyNote NM85 33 39 24 Samsung Series 3 300E 33 37 26 Toshiba Satellite C660 34 38 28 Toshiba Satellite L750 34 39 24 Meghajtva a grafikus részleget is egyik-másik laptop hangja már szépen megjött. A 32-33 dB-es értékek képesek túlharsogni egy átlagos iroda zaját, persze aki éppen a virtuális ellenség digitális leölésére vagy valami hasonlóra koncentrál, azt nem fogja zavarni, ahogy a billentyűzet 40 °C-hoz közelítő hőmérséklete sem. Egy 42-43 °C-os laptopot huzamosabb ideig ölben tartani viszont már nem kényelmes, persze ha játszunk, valószínűbb, hogy asztalon csücsül majd a notebook. Meg ugye ezek közül a masinák közül csak az Acer elég erős a játékhoz, az meg nem is melegedett, és nem is hangosodott. Max. hőmérsékletek játék közben Felül (°C) Alul (°C) Zajszint (dBA) Acer Aspire 5560 34 37 25 Asus X54L 35 39 26 Fujitsu Lifebook A530 36 39 32 HP 630 32 40 32 Lenovo G570 39 37 29 Lenovo G575 36 33 30 PackardBell EasyNote NM85 35 40 24 Samsung Series 3 300E 34 42 31 Toshiba Satellite C660 35 39 33 Toshiba Satellite L750 36 43 28 Érdekes, hogy a brazosos Lenovo G575 a GPU-t hajtva jó hangos lett, pedig hűtéséből hideg levegő áramlott kifelé. Számottevően a notebookok merevlemezei sem melegedtek. Fura, hogy 40 °C fölötti értéket csak a brazosos Lenovóban és a Samsung 300E-ben mértünk, az Acer winchestere pedig alig melegedett, úgyhogy hűtésben nagyon ott volt a kis vörös játékos. Korábban az AMD notebookplatformjai fogyasztás terén le voltak maradva az Intellel szemben, most viszont minden akkus versenyszámot a kisebbik processzorgyártó üdvöskéi nyertek. Nyilván mindenki arra számít, hogy a kis Brazos vitte el a pálmát, de nem így van. Nyugalmi állapotban, amikor minden energiatakarékossági funkciót bekapcsoltunk, a vezeték nélküli hálózati eszközöket pedig kiiktattuk és csak egy szöveges állományt pörgettünk, közel nyolcórás teljesítményével a llanós Acer nyert. Természetesen a Brazos is jól ment, átlépte a hét órát, az Intelekkel pedig 5-5,5 órás időt értünk el. Egyedül az Asus X54L maradt le, mert annak a többiek 48 wattórásánál lényegesen kisebb, csupán 37 wattórás akkuja volt. Ez a tény kellemetlenül érinti a mobil használhatóságot. Akkumulátoros üzemidők percben Nyugalomban HD videóval Max. terhelésen Acer Aspire 5560 463 227 87 Asus X54L 252 183 120 Fujitsu Lifebook A530 279 168 90 HP 630 330 237 159 Lenovo G570 298 260 158 Lenovo G575 425 277 175 PackardBell EasyNote NM85 348 168 80 Samsung Series 3 300E 341 235 161 Toshiba Satellite C660 322 234 152 Toshiba Satellite L750 257 192 94 Videózás közben, amikor a szöveges állományt egy HD videó váltotta, már a Brazos volt a nyerő: több mint 4,5 órát bírt az akkuja. Szépen megközelítette őt márkatársa, de a legtöbb Pentium B-s konkurens négy óra alatt maradt, akárcsak a llanós Acer. Az előző generációs Intel vassal és a külön kis VGA-val szerelt versenyzők, na meg a kis akkus Asus rövidebb ideig húzták. Teljes terhelésen a Sandy Bridge alapú Intelek feljöttek a Brazosra, a náluk lényegesen komolyabb grafikai teljesítményre képes Llano pedig az előző generációs, Arrandale platformos intelek szintjére süllyedt, ami nagyjából másfél órát jelent. Fogyasztás wattban Nyugalomban HD videóval Max. terhelésen Acer Aspire 5560 6,2 12,7 33,1 Asus X54L 8,8 12,1 18,5 Fujitsu Lifebook A530 10,3 17,1 32,0 HP 630 8,9 12,4 18,5 Lenovo G570 9,7 11,1 18,2 Lenovo G575 6,7 10,4 18,7 PackardBell EasyNote NM85 8,3 17,1 36,0 Samsung Series 3 300E 8,5 12,3 17,9 Toshiba Satellite C660 8,9 12,3 18,9 Toshiba Satellite L750 10,7 14,4 29,4 Az üzemidőkből és akkumulátorok kapacitásából kalkulált fogyasztási táblázat is érdekes. Azt mutatja, hogy nyugalomban az Acer llanós megoldása volt a legtakarékosabb, őt fél watt lemaradással követte a Lenovo Brazosa, a legjobb Intelek viszont 8 watt fölött voltak. Múltkor, a Pentium B és Core i3 összevetésénél arra jutottunk, hogy az olcsóbb Pentiumnak nem olyan hatékony az energiagazdálkodási részlege, mint a Core i3-nak és nagyobb testvéreinek. Videózásnál már feljöttek a Pentiumok a Brazos mögé, de sovány vigasz ez, ha a 24p-t nem támogatják és a képminőségük sem százas. Ugyanez igaz a teljes terheléses, játékos számokra. Beérik ugyan kevesebb mint 20 wattal, de 3D teljesítményük kevés játékhoz. Persze renderelésben, vagy egyéb CPU-s számításban az Intel második generációs Core i architektúrája a takarékosabb. Rendszerint a legalsó kategória az, ahol a gyártók a legközelebb kerülnek egymáshoz árban, hiszen a legalacsonyabb végösszeg érdekében mindenki alaposan lecsupaszítja a rendszert. Gondolatban kiigazítva az egyes konfigurációk különbségeit – memória, merevlemez, akku mérete, kiegészítők – az eltérések még kisebbé válnak, amit egy-egy apróbb, kereskedői akció akár tovább tud kavarni. Mindenesetre le lehet vonni egy jó adag általános következtetést. A 130 000 forint alatti kategóriában szereplő laptopok kényelmesen ellátják a felhasználók döntő többségének internetezős, irodai felhasználós, alap multimédiás igényeit, így akinek ez a célja, nem szükséges feltétlenül, hogy magasabb árkategóriában nézelődjön. Egyedül arra érdemes figyelni, hogy ha a játék akár csak minimálisan is szóba jön, akkor az AMD llanós megoldásait kell keresni, mert az Intel alternatíva kevés ehhez. Az olcsó gépek anyaghasználatára, összeszerelési minőségére nem lehet panasz, rendszerint az eggyel magasabb kategóriában használt alapokra építik őket, és inkább a konfiguráción spórolnak. [+] A majdani operációs rendszer kapcsán azt ajánljuk, hogy aki bolti áron, 30 000 forint környékén tervez OEM Windowst venni ezekhez a gépekhez, keresse inkább az előtelepített operációs rendszerű változatokat, mert a notebookgyártók rendszerint olcsóbban adják ezt a tételt. Ha 64 bites Windows a cél, akkor célszerű 4 GB memóriával választani gépet, vagy olyan 2 GB-osat, amiben egy modulban van a memória, és relatíve olcsón bővíthető házilag. Ha nagyon szűk a keret, akkor szerintünk érdemes lehet a merevlemezen spórolni kicsit, ugyanis régi tapasztalat, hogy az 500 vagy akár 1500 GB is ugyanúgy betelik egyszer, mint a 320, aki pedig egy kis odafigyeléssel kezeli a tárat, lényegesen kevesebb helyre is elfér. A vételárak puszta összevetése mellett nagyon alaposan nézzük meg a specifikációs listákat, mert vannak olyan apró különbségek, amiken érdemes pár ezrest spórolni, és olyanok is, amelyeken nem. Például a HDMI csatlakozó, a kettőnél több USB aljzat vagy a matt kijelző nagyon hasznos, az pedig különösen kellemetlen, ha csak otthon derül ki, hogy az 5000 forinttal olcsóbban megvásárolt gépünknek a többieknél lényegesen kisebb akkumulátora van. Ha ezeket a részleteket megfontoltuk – vagy akár még előtte – jöhet a beviteli eszközök milyenségének – lehetőleg helyszíni – szemrevételezése, és sokak számára a külcsín is fontos, míg mások a hosszabb garanciát részesítik előnyben. Az Acer és Packard Bell szokása, hogy rövidebb garanciaidővel férnek be egy alacsonyabb árkategóriára, ez mai versenyzőinkre is igaz volt. Acer Aspire 5560 Az Acer versenyzője egyike azon kevés notebookoknak, amibe úgy tették bele az AMD Llano platformját, ahogy szerintünk optimális. A szűkített A4-3300M-be integrált GPU megmutatta, hogy teljesen fölösleges kis különálló GPU-t tenni mellé, ha a cél az alkalmi játékos igény kielégítése. Ezen a téren esélye sincs az Intel konkurenseknek, és ugyanez igaz a filmlejátszó képességekre is. A HDMI csatlakozó révén akár HTPC-ként is használható az Aspire 5560, feltéve, hogy a HDMI-n kivezetett, sokcsatornás hangot tudja kezelni erősítőnk. Ha filmet nézünk vele, akkor az Acer üdvöskéje lényegében néma marad a sok, kifejezetten mozizáshoz tervezett mini PC-vel ellentétben. Amellett, hogy nem zajosodott, nem is melegedett, külsejével sincs baj, szerencsére matt a háza, nem fog koszosodni, és jó pontot érdemel azért is, mert nemcsak komor feketében kapható. Meg kell még említeni, hogy a nálunk járt konfiguráció az átlagnál tágasabb, 500 GB-os merevlemezt és 3 GB memóriát tartalmazott. Természetesen vannak negatívumai is a gépnek. Processzora alulmarad az Intel konkurensekkel szemben, kijelzője fényes, billentyűzete erős közepes, ára pedig csak úgy fért be 130 000 forint alá, hogy a legtöbb konkurensével ellentétben csupán egy év garanciát adnak rá. A nagyjából 15 000 forintot kóstáló két évre bővítéssel már 140 000 forintba kerülne. Pró: matt burkolat, játékra is alkalmas hardver, halk működés, 500 GB-os merevlemez és 3 GB memória az árban Kontra: fényes kijelző, csak egy év garancia, a CPU gyengébb konkurenseinél Asus X54 Néhány hete különálló tesztben járt nálunk az Asus X54L, és akkor úgy éreztük, alulmaradt a kicsit drágább X54H-val szemben. Rengeteg X54-es gépe van az Asusnak, ezért vásárlás előtt érdemes alaposan körülnézni. A nálunk járt fényes kijelzős, HDMI nélküli, kis akkumulátoros modell nem valami nyerő, bár két USB csatlakozójából egyik 3.0-s, és ilyet semelyik konkurens nem tud felmutatni – ugyanakkor ez minden inteles X54 sajátja. Amiben igazán erős a nálunk járt X54L, az az ára, ugyanis két év garanciával mindössze 115 000 forintért kínálják. Az olcsó Asus megjelenésben szerintünk rendben van, felülete matt, billentyűzete átlagos, nem hangosodott és nem is melegedett, a szériának egyetlen komoly gyengéje van, a csupán két USB csatlakozó. Pró: matt burkolat, USB 3.0, a kedvező ár ellenére 4 GB RAM, egyes konfigurációkban matt kijelző és/vagy nagyobb akkumulátor Kontra: csak két USB csatlakozó, egyes konfigurációkban fényes kijelző és/vagy kis akkumulátor Fujitsu Lifebook A530 A Fujitsu az alsó kategóriás Lifebook A530-cal komolyabb, irodai hangulatot kelt. Minden részlete matt, még a kijelzője is, ami szerintünk nagy plusz. A fedélen látható logón kívül komor és unalmas külsejű a laptop, és ezt a hangulatot a kétszínű belső sem tudja feldobni szerintünk; a fehér billentyűzet amellett, hogy gyorsan koszolódik és eléggé gyenge darab, nem illik környezetébe. Van viszont két olyan tulajdonsága a Lifebook A530-nak, amelyekkel kiemelkedik a mezőnyből. Egyedül erre a gépre tettek ExpressCard foglalatot, melynek révén akár USB 3.0 csatlakozókat is varázsolhatunk rá. A másik hasznos extra a három év garancia. Ki kell még emelni, hogy a 123 900 forintos árba belefért 4 GB memória. Pró: matt burkolat és kijelző, három év garancia, ExpressCard foglalat Kontra: korosodó hardver, komor formaterv, gyenge, fehér billentyűzet HP 630 A HP 630 – a Fujitsuhoz hasonlóan – irodai környezetbe szánt masina. Formaterve ugyanúgy ingerszegény, bár szerintünk jobban sikerült összehangolni az egyes részleteket, mint az előző gépnél. Nagy örömünkre itt is matt kijelzőt kaptunk, a csatlakozók elosztása pedig elsőrangú, példát vehetnének róla a konkurensek. Amit viszont jobb lenne, ha senki, még a HP sem favorizálna, az a 630-as gyászos billentyűzete. Örültünk neki, hogy nincs eltolva balra fölösleges numerikus pad miatt, de amikor használni kezdtük… Szerencsére rengeteg tényezővel próbálják ellensúlyozni a klaviatúra gyengeségét. Egyedül ennél a gépnél fért Windows 7 operációs rendszer a 130 000 forintos árba, sőt még egy ajándék válltáskát is adnak mellé, még ha csak alapszintűt is. Részben jó, részben viszont rossz, hogy a 2 GB memóriát 1+1 felállásban adták. Így a RAM-részleg nagyon fürge, viszont a 64 bites Windowshoz való 4 GB-ra bővítés drágább lesz. Aki ezt tervezi, inkább vegye meg 6000 forintos felárral a gyárilag 4 GB-tal szerelt verziót. Pró: matt gépház és kijelző, 500 GB-os merevlemez, Windows 7 és válltáska az alapárban Kontra: gyenge billentyűzet Lenovo G570 Ha a Lenovo G570 billentyűzete került volna a HP 630-ba, akkor nem lenne kétséges, melyik gép nyerné mai tesztünket, de sajnos nem ez a párosítás született. A G570 nagyszerű klaviatúrája egy fényes külső burkolatú házba került, ami a csuklótámasz fémbetétjével egészen mutatóssá teszi a belsőt, de kívül hamar maszatos lesz a gép. Kár, hogy a kijelző is fényes, de ezen felül nem igazán találtunk fogást a Lenovo inteles versenyzőjén. Mivel a kis Celeron B800 került bele, árát sikerült kellemesen alacsonyan, 110 000 forinton tartani, miközben a központi egység lassulását alig lehet kiszúrni. További jó pontot érdemel a négy USB csatlakozó, melyek közül az egyik eSATA-s. Ma már jobb lenne USB 3.0, de ennek is örültünk. Van viszont egy elég szomorú hírünk: a G570-es Lenovo eltűnőben van, helyette a nagyon hasonló B570-et érdemes megnézni. Pró: kiváló billentyűzet, kedvező ár, négy USB, az egyik eSATA-val, fémbetét a csuklótámaszon Kontra: fényes fedél és kijelző, nagyon alap hardveres felszerelés, már nehezen elérhető Lenovo G575 Annak ellenére, hogy nevében csak egy ötössel tér el társától, a Lenovo G575 jelentősen különböző masina. Szerencsére a legjobb Lenovo alkatrészt, a nagyszerű billentyűzetet átültették bele, sőt ebben a gépben még egy lehelettel jobbnak is tűnt a stabilabb talapzat miatt. A házat fényes helyett mattra cserélték és a csuklótámasz fémbetétjét beáldozták, de szerintünk ez jó csere volt. Kár, hogy a monitor maradt fényes, de még nagyobb kár, hogy a multimédiában remek AMD Brazos platform mellől kivették a HDMI csatlakozót, így kilőve HTPC-ként való felhasználását. A kis CPU sebességben érezhetően lemaradt a konkurensek mögött, így nem igazán éreztük indokoltnak a 119 000 forintos árat, még a 4 GB memória és a négy USB csatlakozó (egyik eSATA-s) ellenére sem. Ki kell még emelni a nagyszerű akkumulátoros üzemidőt, de az is tény, hogy a mellékelt picike töltővel a konkurenseknél jóval tovább tartott az energia visszatáplálása. Pró: matt burkolat, kiváló billentyűzet, négy USB, az egyik eSATA-val Kontra: gyenge hardver, nincs HDMI, tudásához képest drága Packard Bell EasyNote NM85 Sok tekintetben kilóg mai mezőnyünkből a Packard Bell versenyzője. Alapvetően a leglényegesebb kritériumnak sem felel meg már, ugyanis közel 140 000 forintra drágult. Mégis betettük a versenybe, pont azért, mert más tekintetben is különbözik a többi géptől. Csupán 14,1 hüvelykes, így kisebb és könnyebb a többinél, miközben ugyanolyan funkcionalitással bír, csak numerikus padja nincs. Útra tehát jó alternatíva lenne; előző generációs Intel Core i3 processzora erős – a mezőny legjobbja volt –, de fogyasztásban lemarad a modern konkurensek mögött, ezáltal akkumulátoros üzemideje gyengébb. Szerintünk megjelenésben is a társak fölé magasodik az EasyNote NM85. Fedele fényes, ennek ellenére mutatós, csuklótámasza pedig egyaránt nagyon kellemes a szemnek és a kéznek, a krómhatású kiegészítőket is jól eltalálták. Szintén dicséretes a 4 GB memória és a mezőny legnagyobb, 640 GB-os merevlemeze. Igaz, hogy a magas árba csak egy év garancia fért, de végre egy olyan Linux operációs rendszert (Linpus) kapott a gép, ami egészen tisztességesen használható. Pró: kellemes megjelenés a fényes fedél ellenére is, a legerősebb CPU és a legkisebb gép a mezőnyben, 4 GB memória, 640 GB-os merevlemez, használható Linux kontra: fényes kijelző, csak egy év garancia az árban, kilóg a 130 000 forintos árkategóriából Samsung Series 3 300E Régi ismerősünk a Samsung hármas szériájának 300E kódú tagja, korábban, különálló tesztjében már pozitívan értékeltük, és most sem panaszkodhatunk rá. Megmaradt a kellemes, matt, kétszínű formaterv, és ami még fontosabb, a matt kijelző is, a csatlakozók kiosztása pedig példás. Külsőleg egyedül a kimondottan korrekt billentyűzet mögötti fényes betétet, esetleg a nagy, unalmas csuklótámaszt lehet kritizálni. Konkurenseihez mérten a hardver is rendben van, a 4 GB memória jól jöhet a majdani 64 bites Windows felhasználóknak. Fogyasztás, melegedés és zaj kapcsán átlagosan teljesített a 300E. Pró: matt burkolat és kijelző, a kategória élvonalába tartozó billentyűzet, példás csatlakozóelrendezés, 4 GB memória Kontra: fényes betét a billentyűzet alatt Toshiba Satellite C660 Amolyan egyszerű, munkagépes kabátot kapott a Toshiba Satellite C660, hasonlót az Acer Aspire 5560-hoz vagy az Asus X54-hez. Felülete matt, anyagában mintázott, komor és sötét, így nem nagyon hagy majd nyomot rajta a napi használat. Sajnos kijelzője fényes, USB csatlakozóból pedig csak kettő került rá, azok is meglehetősen közel egymáshoz. Nem voltunk elégedettek a felhasználóval érintkező komponensekkel, a billentyűzetet átlag alattinak véljük, a touchpad felülete túl kicsi, gombjai csúnyán kattognak, és a jól elhelyezett hangszórók is csalódást okoztak, maximumon is halkan szóltak. Jó hír viszont, hogy a 125 000 forint alatti árba belefért 4 GB memória és 500 GB-os merevlemez. Pró: matt felület, 4 GB memória és 500 GB-os merevlemez Kontra: fényes kijelző, gyenge billentyűzet, touchpad és hangszórók Toshiba Satellite L750 A Satellite L750 külsőre sokkal komolyabb laptop benyomását kelti, mint a C660. Fedele és csuklótámasza is fényes, minden bizonnyal ellepik majd az ujjlenyomatok, ám ezen kicsit enyhít a felület ügyes mintázata. Sajnos a kijelző is fényes, a billentyűzet ugyanolyan gyenge, mint márkatársánál; az elmúlt években ezen a téren sokat romlott a Toshiba. Az L750 volt az egyelten olyan gép, amiben különálló grafikus kártyát kaptunk, és bizony megmutatkozott, hogy egy kicsi, korosodó VGA gyakran többet árt, mint amenyit használ. Játékokban nem tudta felvenni a versenyt az AMD APU-ba integrált megoldással, cserébe viszont melegedett tőle a gép, és az akkumulátoros üzemidőnek is odavágott. Létezik ez a laptop fejlettebb GeForce GT 520-szal is, de azzal már nem fér bele a 130 000 forintos keretbe. Pró: kellemes, bár fényes burkolat, 3 GB memória Kontra: fényes kijelző, a különálló VGA inkább árt, mint használ, gyenge billentyűzet Mostanra a többség számára valószínűleg kiderült, hogy a 130 000 forint alatti olcsó notebookok kategóriája a kompromisszumokról szó. A szűkös keret miatt minden gyártónak alaposan meg kellett szorítania a nadrágszíjat, kinél ez, kinél az maradt ki. Jó lenne a Samsung matt kijelzője, a Packard Bell csuklótámaszából készített burkolat, a Lenovók nagyszerű billentyűzete, az Acer jó kis AMD-s konfigurációja az Asus USB 3.0 aljzatával és a HP kiváló elrendezésével, illetve operációs rendszerével, de ez így egyben már nem a 130 000 forintos kategória szintje, hanem inkább a HP ProBook 4353s valamivel kétszázezer forint alatt. Szóval a helyzet összetett, amiből szerintünk a Samsung Series 3 300E keveredett ki a legjobban, bár könnyen lehet, hogy mások eltérő igényeik alapján másik gépet hoznának ki győztesnek. Szerintünk a 300E a legjobban kiegyensúlyozott modell, fontosnak tartjuk a matt kijelzőt, és hogy ne tűnjön állandóan koszosnak a laptop. Mondjuk itt azért gond lehet a billentyűzet mögötti „tükörrel”, de ezen kívül nem nagyon lehet belekötni a Samsungba: van HDMI-je, 4 GB memóriája, a zsebünkben lévő 130 lepedőből pedig tíz megmarad a pénztárnál, így ajánlott vételnek minősítjük, amit egyébként korábban, a 160 000 forintos kategóriában is megkapott. Samsung Series 3 300E – azért a legjobb, mert nincs komoly gyengéje Ha a lehető legolcsóbb, játékra is tisztességgel használható notebookot keressük, akkor egyértelműen az alap llanós masinák között kell szétnézni, mint amilyen az Acer Aspire 5560. Sajnos ilyenből nem sok van, mert a gyártók mindig hozzácsapják azt a fránya kis Radeon HD 6370M-et, ami ront az áron, akkuidőn, melegszik, viszont túl nagy gyorsulást nem hoz. Mivel ennyire egyedi helyzetben van, és nem találtunk igazán komoly hiányosságot nála, ezért az Acer Aspire 5560 is ajánlott díjat kap, de minden vásárló alaposan fontolja meg legalább még egy év garancia vásárlását! Acer Aspire 5560 – akár játszani is lehet vele Ha nem lenne az a borzasztóan rossz billentyűzet, akkor a HP 630-at is bátran ajánlani mernénk, mert egy jó felépítésű, jó elrendezésű, matt kijelzős laptopról van szó, de sajnos a klaviatúrája annyira negatívum, hogy így nincs igazán merszünk ajánlani. Szöges ellentéte a HP 630-nak a Lenovo G570, ami kiváló billentyűzetet kapott, viszont fedele és kijelzője is tükör, de azért a nagyon kedvező ár és a négy USB (egyik eSATA-s) fényében így is tetszett nekünk. A Lenovo gépeinek billentyűzete kimagaslott a mezőnyből Mérete miatt érdekes jószág a Packard Bell EasyNote NM85, mely néhány beragadt példánytól eltekintve a legolcsóbb, 15,6 hüvelykesnél kisebb, de még teljes értékű notebook. Kár, hogy nem kapható több hasonló laptop, mert szerintünk a sokat utazók örülnének ilyennek, nekünk legalábbis tetszett. Végezetül kitérnénk még egy olyan gépre, ami nem fért be mai mezőnyünkbe, sőt sajnos úgy látszik eltűnt a piacról. A matt kijelzős, USB 3.0-s, HDMI-s, átlagnál nagyobb akkumulátoros, 4 GB memóriával szerelt és Core i3-2330M processzorába integrált erősebb grafikus mag révén akár játékra is használható Asus X54H-SO120D-ről van szó, aki ilyet lát picivel 130 000 forint fölött, nyugodtan megveheti. Illetve az Asus X54 modellek között ajánlott alaposan szétnézni, mert akad ott pár egészen jó vétel.

Az MSI már az év elején magasra teszi a lécet a notebookpiacon, mivel megszülettek a GT685 és GT783 jelzésű termékek, melyek kifejezetten játékosoknak szánt mobil masinák. Azt talán túlzás lenne állítani, hogy a rendre 3,5 és 3,8 kg-os tömegű, meglehetősen méretes gépeket a hordozhatóságra tervezte a cég, de tény, hogy bárhova el lehet vinni őket, és kilenccellás akkumulátoruk nagyjából három órán keresztül bírja a strapát. A belső tekintetében az újdonságok tulajdonképpen megegyeznek. Mindkét masina lelkét a Sandy Bridge kódnevű lapkát használó, Intel Core i7-2670QM jelzésű négymagos processzor szolgáltatja, mely 2,2 GHz-es órajelen üzemel, a DDR3-as rendszermemória pedig 16 GB-os kapacitást kínál. Az adattárolásért egy 750 GB-os merevlemez is felel, mely 7200-as percenkénti fordulatszámmal üzemel, emellett az archiválást egy DVD-író segíti. A grafikus alrendszer szerepét az NVIDIA GeForce GTX 580M tölti be 2 GB-os GDDR5 szabványú dedikált memória mellett. A termékek kommunikációs lehetőségeit a Gigabit Ethernet, a Bluetooth és az IEEE 802.11b/g/n-es Wi-Fi biztosítja, emellett található rajtuk 2 megapixeles webkamera, egy mélynyomóval ellátott Dynaudio sztereó hangrendszer, valamint egy kártyaolvasó is. Természetesen az extra kijelzőkhöz biztosított a HDMI és a D-Sub kimenet, továbbá az eSATA, valamint USB 2.0-s és 3.0-s portokról sem kell lemondani. Utóbbiból kettő található a GT685-ön és három a GT783-on. A termékek között a külsőségek jelentik a főbb különbséget. A GT685 15,6 hüvelykes kijelzővel dolgozik, mely 1920x1080 pixeles natív felbontásra képes. A GT783 esetében az előbbi felbontás megmarad, de a megjelenítő mérete már 17,3 hüvelyk. Ezenkívül a nagyobb termék csiszolt fémházat kapott, valamit a billentyűzet a SteelSeries műhelyéből kerül ki, vagyis a csúcsminőség garantált. Az előtelepített 64 bites Windows 7 Home Premium operációs rendszerrel érkező termékekhez opciós lehetőség a Blu-ray médiákat kezelő optikai meghajtó, illetve igény esetén két merevlemez is kérhető a notebookokba, amelyek RAID 0 konfigurációba is köthetőek, vagy akár SSD-ket is lehet rendelni. Természetesen az extrák növelik az amúgy sem alacsony árat. Az MSI alkalmazza a Turbo Drive Engine technológiát is, ami egy szimpla gomb a termékeken, és ezt megnyomva a VGA valós időben tuningolt órajelekre kapcsol, így pedig gyorsabb lesz a rendszer. Természetesen ez extra hűtést is követel, így a beépített ventilátorok hangosabban duruzsolnak majd. A két év garanciával rendelkező GT685 és GT783 csomagjában egy hátitáska, egy főleg játékokhoz használható egér, illetve egy DiRT 3 című játékprogram található. Az újdonságok két-három héten belül elérhetők lesznek, és a hírek szerint hazánkba is eljutnak. Konkrét árat a forint ingadozása következtében egyelőre nehéz mondani, de nem lesznek olcsó megoldások.

A kívül éjfekete, belül pedig ezüst színű üveg teszi a Spectre-t rendkívülivé, mely dacol a hagyományos notebook tervezéssel.“ – ezzel a mondattal jellemezte a Spectre Ultrabookot Eric Keshin, a HP PSG üzletág stratégiai és marketing alelnöke, aki többek között azt is elárulta, hogy a titokzatos névválasztás sem a véletlen műve volt. A 13,3"-es méretű külsőbe bújtatott HP Envy 14 Spectre különlegessége, hogy az iparágban elsőként kapott a burkolat, a kijelző és a csuklótámasz könnyű, karcálló üvegbevonatot. A Gorilla Glass alatt egy 14"-es Radiance (1600x900 pixel felbontású, IPS panel) kijelző kapott helyet a már jól ismert Beats Audio hangrendszerrel egyetemben, valamint ezt egészíti ki a KleerNet-re támaszkodó HP Wireless Audio is, melyről korábban részletesen beszámoltunk. A Spectre-ben alkalmazott billentyűzet is különleges bizonyos szempontból: mindamellett, hogy minden egyes gomb egyedi LED-es megvilágítással rendelkezik, egy távolságérzékelőt is szereltek a gombok környékére. Ez érzékeli a felhasználó jelenlétét, így távollét esetén lecsökkenti a gombok háttérvilágításának fényerejét, a felhasználó visszatértekor pedig visszaállítja a normál állapotot. A beviteli részleg másik sztárja a HP ImagePad névre hallgató, multi-touch képességekkel felruházott tapipad, mely a csuklótámasz szerves részeként szintén megkapja az üvegborítást. Ami a hardvert illeti, a HP még nem hozta nyilvánosságra a pontos specifikációt, de az Intel Core i5 és i7 processzorokra már most mérget vehetünk. A sajtóközlemény 128 vagy 256 GB-os tárkapacitásról és két darab mSATA SSD eszköz támogatásáról számol be, de konkrétumok ezen a téren sincsenek. A Spectre része lesz az NFC chip, a HD webkamera, a Gigabit Ethernet, csatlakozók terén pedig USB 3.0, HDMI és DisplayPort aljzatokra lehet majd számítani. Milliméterre pontos méretadatokkal sem szolgált a vállalat, csupán a 20 mm-es vastagságot és az 1,8 kg-os tömeget említették. A HP Envy 14 Spectre értékesítése az Egyesült Államokban február 8-án kezdődik. Induló ára 1400 dollár, ami a felszereltség és extrák függvényében (felfelé) változhat.

A Sony volt az egyik leghangosabb azon gyártók között, melyek sokáig kardoskodtak az Ultrabookok ellen a magas előállítási költségek és a relatíve alacsony eladási ár miatt. Ez a két tényező jelentősen csökkenti a vállalatok Ultrabookokból származó nyereségét, ebből a szempontból tehát az ellentábor álláspontja érthető volt. Ráadásul a Sonynak ott volt már korábbról a kecses vonalakkal rendelkező VAIO Z család, mely 2000 dolláros kezdőárával valószínűleg nem kevés nyereséget termelt, az Ultrabookok megjelenése így potenciális veszélyt jelentett ennek a szériának. Mindenesetre a sztrájkolók tábora szép lassan oszlani látszik, hiszen előbb-utóbb mindenki bejelenti saját Ultrabookját. A CES alkalmával a Sony is kiállított egy névtelen, papíron az Ultrabook paramétereknek is megfelelő koncepciót, tehát úgy tűnik, a japán vállalat nem vállalja a renegát szerepét, inkább közelebbi ismertséget köt a szegmenssel. A The Verge nevű lapnak Las Vegasban sikerült megörökítenie az üvegkalitkába helyezett masinát, mely nagyban hasonlít a VAIO Z-re, de annál valamivel vastagabb. Sajnos egyelőre nincs hír a pontos konfigurációról, így még az is elképzelhető, hogy a kiállított modell csak egy működésképtelen darab (dummy) volt. Akár azt is meg lehet kockáztatni, hogy a Sony megvárja az Intel Ivy Bridge APU-k rajtját, és csak ezt követően fogja piacra dobni végleges Ultrabookját. Mindenesetre, ha lehet hinni a képeknek, akkor a Sony nem feledkezik meg az USB 3.0-ról és a teljes méretű HDMI kimenetről, valamint az egyes Ultrabookoknál mellőzött Ethernet csatlakozóról sem.

Néhány hete járt nálunk a Samsung Series 3 családba tartozó 300E, mely amolyan kiegészítése volt 160 000 forintos, 15,6 hüvelykes notebookokat vizsgáló nagytesztünknek. A 300E ugyanazt a házat kapta, mint elődje, a kifutó RV511E, de már a modern, második generációs Core i platformmal (Huron River, vagyis mobil Sandy Bridge). Most egy olyan Samsung notebookot mutatunk, aminek elnevezése csupán egy betűben különbözik, mégis eléggé más. A Series 3 300V lényegében a megújulás második fázisa, mert itt a belső mellett a külső is felfrissült. Furcsa, hogy a Samsung belépőszinten kétféle külsővel tart alapvetően konkurens gépeket. Mennyire különböző is ez a két külső? Első ránézésre meglehetősen. A 300V szálcsiszolt fémfedelet kapott, még ha érezni is rajta, hogy ez csak egy meglehetősen vékony betét. Körülötte – hála az égnek – matt műanyagkeret fut körbe, ami kissé feldobja az egyébként elég szigorú, szögletes formatervet, ami merőben különbözik a 300E-nél vagy a korábbi RV511E-nél megismert kétszínűtő fazontól. Rápillantva a csatlakozók kiosztására viszont jól látszik, hogy csak a felszín más, az alatta lévő váz és elrendezés teljesen azonos. Így már világos, hogy miért tud a Samsung két konkurens modellt fenntartani: minimális köztük a gyártásbeli különbség. A csatlakozók kiosztása egyébként példaértékű. Elöl semmi sem zavarja majd potenciálisan egeret tartó kezünket, a gyakran használt hang és USB (három darab) csatlakozók mögött vannak a kevésbé gyakran alkalmazottak, a tápcsatlakozó pedig a sor végére került. Legfeljebb a bal oldalon lévő HDMI-t téveszthetjük össze mellette lévő USB-vel. Belül nem a csuklótámaszra, hanem a szigetes billentyűzet alá kapunk fémbetétet, ami egészen mutatós. Aki szereti a hivalkodó notebookokat, vehet fehér vázas Series 3 300V-t is harsány színű fedéllel és ehhez illő, billentyűzet alatti betéttel. Nekünk ez a komor fekete sokkal jobban tetszett, bár tény, hogy egy kicsit ingerszegény. A touchpad gombjai romlottak a 300E-hez képest, környezetükbe nem illően krómhatásúak, hangosan, olcsóság érzetét keltve kattognak – azért talán bekopnak majd némileg. Jó pontot érdemel viszont, hogy az 1366x768 pixeles kijelző matt, a hangszórókat közvetlenül alá és nem a gépház elejébe rejtették, a touchpad felülete pedig nagyon kellemes. Alapvetően elégedettek voltunk az összeszerelési minőséggel, kategóriájában egészen korrektnek mondható az 300V. Természetesen a szolid alapmodellek körében nem szabad egy vállalati gép stabilitását várni. E téren egyes ProBookok vagy Vostrók jobbak, de azokért többet is kell fizetni. Konfigurációban a régi kabátban feszítő, múltkori 300E-hez képest 1 GB-tal kevesebb memóriát (3 GB-ot), és az 500-as helyett csak 320 GB-os merevlemezt kaptunk, a vételár viszont magasabb ötezer forinttal, 169 900 forint. Hogyan viszonyul egymáshoz érzésre a Samsung Series 300E és 300V? Szerintünk meglehetősen hasonlóak. A kabát alatt ugyanaz a váz van, ugyanazt a billentyűzetet nyomogathatjuk, ugyanazt a matt kijelzőpanelt nézhetjük (egyezik a típusuk) és szerintünk a hangszórók is ugyanazok (egészen korrektek, bár nem kiemelkedőek). A fedél talán kissé kevésbé horpadt (ezzel kategóriája élmezőnyébe sorolható), viszont a 300V zsanérján jobban (átlagosan) lötyögött a kijelzőpanel. A billentyűzet most is szépen járt, alapja átlagosan mértékben süllyed be, nem lehet rá panaszunk. Régi ismerősünk a 2,1 GHz-es Core i3-2310M processzor, mely kifutóban van már, helyét a 2,2 GHz-es i3-2330M veszi át. A mellé társított GeForce GT 520MX a sima GT 520 tuningolt változata, GPU órajelét 900/1800 MHz-re emelték, 512 MB DDR2 memóriája pedig 900 MHz-en ketyeg. A páros közvetlen ellenfele az AMD A6-3400M APU és Radeon HD 6470M grafikus kártya. Néhány speciális esettől eltekintve az Intel Core i3-2310M maga mögé utasította AMD konkurensét, de hétköznapi használat, internetezés, irodai feladatok elvégzése közben nem igazán érezni különbséget a két vas között. Sokkal szembetűnőbb a játékban tapaszalt előny, csakhogy azzal már az AMD megoldása rendelkezik. Mindenesetre a GeForce GT 520MX is elég lesz alkalmi játékhoz, közepes vagy alacsony grafikai részletesség mellett a legújabb címekkel is megbirkózik a kijelző 1366x768 pixeles felbontásán. Érdekes, hogy a memória és a merevlemez is megmutatta, hogy a kevesebb néha több. Előbbiből 3 GB-ot kapunk 2 + 1 gigabájtos modulban, így a két csatorna miatt jobban pörög, mint egyetlen 4 GB-os. Vélhetőleg egyetlen, nagyobb adatsűrűségű tányérja miatt a 320 GB-os Samsung merevlemez olvasási tempóban lekörözte az 500 GB-os konkurenseket, melyek a 640 GB-os Toshibához hasonlóan 70 MB/s alatt szoktak teljesíteni. Talán senki nem lepődik meg azon, hogy a Samsung Series 3 300V nagyjából úgy melegedett, mint a 300E. Nyugalomban, 24 °C-os szobahőmérséklet mellett szép csendben és hűsen tette a dolgát. Megterhelve csak a hűtést rejtő sarok melegedett számottevően, de a billentyűzet 39, illetve a fenéklemez 46 °C-os csúcsértéke átlagos, talán egy kicsit rosszabb annál, akárcsak a 31 dB-es maximális hangerő. Az alsó rész melegedése csak ölbe véve lehet zavaró, de ekkora géppel rendszerint asztalon játszanak, ahol mellé lehet tenni az egeret. Nemcsak hardverben és teljesítményben, hanem a mellékelt akkumulátorban is azonos a kétféle 15,6 hüvelykes Samsug Series 3: hatcellás, 48 wattórás standard példány jár hozzájuk. Ezzel a Core i3 és NVIDIA Optimus révén igény szerint lekapcsolható GeForce nyugalomban akár hétórás üzemidőt is produkálhat, ami videózással és egy kis Wi-Fis internetezéssel nagyjából a felére csökken, jól meghajtva a vasat viszont egy óra alatt lenullázhatjuk az akkut. Bár megjelenésre különböznek a Samsung 15,6 hüvelykes, Series 3 laptopjai, a 300E és a ma kipróbált 300V nagyon hasonlóak. Nem csoda ez, hiszen azonos a vázuk, csupán a borítás felső rétegét szabták át. Ízlés kérdése, hogy kinek melyik jön be jobban, nekünk mind a kettő tetszett. A fedél fémbetéte jobban ellenáll a karcoknak, mint a műanyag, a komoran szigorú fekete mellett pedig vidám árnyalatokban is kérhetjük a masinát. Korrektnek tartjuk a 300V összeszerelési minőségét, billentyűzete kategóriájának élmezőnyébe tartozik, a matt kijelző dicséretes, viszont a touchpad krómhatású, kattogó gombjait nem szíveltük. A Core i3-ra és GeForce GT 520MX-re alapozott hardver bőséggel elegendő lesz internetezéshez, multimédiás tartalmak lejátszásához, irodai feladatok ellátásához, sőt kisebb grafikai részletesség mellett a modern játékokhoz is, emellett 169 900 forintos vételára szerintünk rendben van, így a Samsung Series 3 300V ajánlott minősítést érdemel.

TM8573 kívülről 2010 novemberében először jártak nálunk üzleti, TravelMate szériába tartozó TimelineX Acer notebookok, pontosabban a TM8572 és TM8472 modellek, melyek ugyan nem állítottak konkurenciát a többi ismert gyártó vérbeli üzleti konfigurációjának, de nem is akartak. Sokkal inkább megfizethető árukkal próbálták az üzleti felhasználók kegyeit keresni. Ennek az árszintnek a betartásáért néhány ponton kénytelen volt itt-ott faragni és kompromisszumot kötni a gyártó, de ez nem ment a teljesítmény rovására, sőt a konfigurációk ár/teljesítménye már akkor meggyőzött bennünket, így ajánlott díjat kaptak a teszt végén. Azóta több mint egy év eltelt, és a piacon felbukkantak a felújított variánsok, melyek 73-ra végződnek, tehát a típusszámozást tekintve csak egyet léptek előre; valójában azonban ennél több fejleménynek lehetünk szemtanúi, ám a gyártó igyekezett nem sokat változtatni a korábban bevált recepten. A kinézet első pillantásra nem sokat változott, hiszen ugyanaz a fekete és szögletes forma néz velünk szembe az asztalon, mint szűk másfél évvel ezelőtt, ám a vonások finomodtak, és a külsőt megpróbálták feldobni egy kis szálcsiszolt alumíniummal. Ez sikerült is, cserébe kiválóan gyűjti az ujjlenyomatokat. Hozzányúltak a zsanérokhoz is, valamint a fedél alól ezen a ponton kikandikál a billentyűzet feletti barnás, pezsgőszínre hasonlító alumíniumborítás is, ami tovább színesíti az amúgy sötét öltönybe burkolt irodai munkást. Szerencsére a kijelző még mindig szép nagy szögben nyílik, de a képek alapján ezen a téren vesztett pár fokot elődjéhez képest, pedig a 180 fokról már akkor sem álmodhattunk. A kijelző keretével kapcsolatosan további kritikát is meg lehet fogalmazni, például a széles kávát, ami egy kicsit furcsán érdes (de legalább matt) műanyagból készült. Cserébe felépítése masszív, nehezen hajlik, és nem is remeg ultrabookos módon, ami annak az érdeme, hogy ennél a sorozatnál a gyártónak nem a minél vékonyabb fedél kialakítása volt a fő szempont. A TravelMate nem túl vékony, ellenben meglehetősen vaskos, de ennek eredménye, hogy csatlakozók terén bőven kijut nekünk a jóból. A bal oldalon a töltő tápcsatlakozója mellett HDMI és VGA kimenet foglal helyet, majd a sorban egy USB 2.0-val kombinált eSATA csatolófelület következik. Ezt fogja közre az ExpressCard foglalat és a SmartCard olvasó nyílása, tehát üzleti szemmel nézve rendesen el vagyunk eresztve. Már csak azért is, mert a jobb oldalon három darab USB kapu sorakozik, melyből egy 3.0-s szabványra épül, valamint itt (pontosabban az ODD másik felén) helyezkedik el a Gigabit Ethernet csatlakozó és a Kensington zár helye is. Már csak az előlapon, annak is bal oldalán, az állapotjelző LED-ek alatt fért el a dupla 3,5 mm-es jack csatlakozó, középen a négy az egyben kártyaolvasó, míg jobb oldalon a vezeték nélküli eszközök fizikai kapcsolója és LED-je trónol. A hátlapra az akkumulátor miatt nem kerülhetett semmi. A notebook alját bővíthetőség szempontjából vizsgálva "full control" jogot kapunk, tehát az akkumulátor cseréje és az optikai meghajtó kivétele gyakorlatilag csak pár másodpercet vesz igénybe. Ugyanígy nem igényel sok időt a memória vagy a merevlemez cseréje, de ehhez a művelethez már egy csavarhúzóra is szükség lesz. Érdemes azonban még egy picit elemezni a hátlapot, mert egy-két érdekességet még fel lehet fedezni. Ilyen például a nagy "A" betűvel és ProDock felirattal jelzett gumiablak, ami nem más, mint a port replikátor csatlakozója, mely opcionálisan vásárolható meg, ha van rá igény. A hűtéshez szükséges hűvös, friss levegőt a ventilátorok hagyományosan az itt található nyílásokon szívják, nem pedig a billentyűk között. Ennek oka, hogy a klaviatúra folyadékálló kivitelben készül, tehát lényegében elszigeteli a belső alkatrészeket a billentyűzetre borított folyadékoktól. Illetve nem csak elszigeteli, hanem az erre a célra fenntartott csatornákon (melyek az alul található lecsavarozható fedél környékén találunk) a kiborult löttyöt elvezeti a notebook alá. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a TravelMate billentyűzete bírja a kerti slaggal locsolást, de nagyjából 1-2 deci folyadékkal képes megbirkózni. Az ilyen és ehhez hasonló eseményeket követően a biztonság kedvéért javasolt a billentyűzet komplett cseréje és az esetleges károk felmérése, ahogy ez más gyártók hasonló termékeinél is melegen ajánlott. A vaskos, csak határozott mozdulatokra engedő zsanérokkal ellátott fedelet felnyitva sem idegen a szemünk elé táruló látvány. A billentyűzet felett helyet foglaló díszítőelemről már beszéltünk, ám azt nem említettük, hogy továbbra is itt találhatók a gyorsgombok, mint az akku üzemidejét meghosszabbító PowerSmart, a mikrofonnémítás, továbbá az InstantView és Acer Backup Manager indítására szolgáló billentyűk, valamint maga a bekapcsológomb is. A csuklótámasz és a billentyűzet körüli rész szerencsére nem a káva érdes műanyagját kapta, hanem egy sokkal finomabb tapintású változatot. A touchpad süllyesztett, így használat közben mindig tudni fogjuk, hogy hol a határ, továbbá kisebb rá az esély, hogy gépelés közben valamelyik ujjunkkal véletlenül megérintsük. Ezzel szemben a billentyűzet egy síkban van a csuklótámasszal (egy kis keretet ez is kapott), ennek ellenére becsukott állapotban sem ér hozzá az egyébként matt felületű kijelzőhöz, hála a káva szélein elhelyezett távtartó bakoknak. Legfontosabb eleme a konfigurációnak a beépített Huawei EM820W mobilinternet modul, mely a 21 megabites letöltési sebességet kínáló HSPA+ hálózatokat is támogatja (a SIM kártya foglalata az akkumulátort kivéve érhető el). Más szempontból nézve a TM8573 leginkább átlagosnak mondható, de gyengének semmiképp sem. A Core i5-2430M nem nevezhető ritka darabnak, a 4 GB memória pedig ezen a szinten már a kötelező minimum, de ez a páros abszolút kielégítő teljesítményre képes. A memóriával kapcsolatban meg kell említenünk, hogy a 4 GB egyetlen DDR3 SO-DIMM modulból áll, mellé pedig még egy behelyezésére nyílik lehetőség, tehát igény szerint 8 GB-ra bővíthetünk. A grafikus kártya processzorba integrált darab, így nagy csodát nem várhatunk tőle, de akinek ez kevés, felár ellenében megvásárolhatja a konfigurációt dedikált NVIDIA GeForce GT 540M grafikus vezérlővel és Optimus technológiával. Bármelyiket is választjuk, ugyanazt a matt felületű, 15"-es, 1366x768 felbontású kijelzőt kell meghajtaniuk. A merevlemez (melyre még később visszatérünk) szintén átlagos, mind 500 GB-os tárkapacitását, mind 5400-as fordulatszámát tekintve. Szintén felár ellenében 750 GB-os HDD választható hozzá. A hardverkínálat része a DVD-író, ami sokak számára felesleges, de üzleti gépnél nem elhanyagolható szempont. Adatkapcsolat terén sem lesznek problémák, az említett "3G modul" mellett Gigabit Ethernet, IEEE 802.11b/g/n szabványú Wi-Fi kártya és Bluetooth adapter is helyet kapott belül. Bár nem hardver, de fontos kérdéskör a garancia, amit érdemes egy pillanat erejéig körüljárni, hogy tisztában legyünk a lehetőségekkel. A garancia alapesetben egy év, ám némi plusz pénzért cserébe (ez konkrétan 23 000 Ft) további 2 évet vásárolhatunk mellé, tehát így összesen három év szerviz- és utazógarancia lesz újonnan vásárolt TravelMate notebookunkra. A garanciakiterjesztés viszont az akkumulátorra nem vonatkozik, így ezt érdemes észben tartani, ahogy azt is, hogy a garancia meghosszabbítását nem kell feltétlenül a géppel együtt megvenni – ezt később, a vásárlást követő 365 napon belül (tehát az eredeti, 1 éves garancia időtartama alatt) bármikor megtehetjük. Kezdjük a sort a touchpaddal! A kétgombos és a kor követelményeinek megfelelő multi-touch képességekkel megáldott tapipad két gombja közé ékelték be az ujjlenyomat-olvasót, a korábbi TravelMate gépekhez hasonlóan. A gombok kicsit hosszú úton, de finoman működnek, nyoma sincs a korábbi kattogásnak. Az érintőmező felülete is rendben van, akárcsak érzékenysége és reakcióideje. Sokat javult a korábbi modellhez képest a numerikus résszel megáldott billentyűzet is. A gombok útja továbbra is rövid, de a nyomásponttal mostmár nem volt baj. Sajnos a szögletes, lépcsőzetes gombkialakítás nem változott, ez hosszú távon kényelmetlen, előbbi pedig növeli a félreütések számát, az egy időben több gomb lenyomásának lehetőségét. Jó hír viszont, hogy a kurzorgombok méretét megnövelték, nem ragaszkodtak hozzá, hogy ennek a blokknak az alsó része egy vonalban legyen a többi gombbal. Összességében a beviteli részleg sokat javult, kiváltképpen a touchpad. Ami a cseppálló billentyűzetet illeti, még van hova fejlődni, de ez a megállapítás már nem a működésre vonatkozik, hanem leginkább a megjelenésre, ami a könnyebb gépelést is elősegítené. Ötletesek viszont a Num Lock és Caps Lock bekapcsolt állapotát jelző LED-ek, melyek közvetlenül az adott gombok mellett vagy felett helyezkednek el. Teljesítmény Többször elemeztük már a Core i5 processzorok sebességét, köztük a tesztgépben működő i5-2430M modellt is. Végkövetkeztetésünk ezzel és az egy szinttel lejjebb lévő Core i3 mobilprocesszorokkal kapcsolatban, hogy általános használat közben nem nagyon lehet megérezni a teljesítménykülönbséget. Egy komoly számítási teljesítményt igénylő feladattal értelemszerűen hamarabb végez az i5, de átlagos internetezés, "multimédiázás", irodai feladatok végrehajtása közben nincs érdemi különbség. A kijelzővel kapcsolatban már említettük, hogy egy 15,6"-es, 1366x768 felbontású és matt felületű LCD-vel van dolgunk, ami természetesen TN+film panelre épül. A matt kijelző a TravelMate sorozat védjegyének is mondható az Acer termékkínálatán belül, viszont nagyobb felbontást ekkora kijelzőnél már el tudnánk viselni, mindazonáltal ez biztosan hatással lenne a vételárra. Fényerő terén nem túl veretes a panel, tűző napsütésben már elképzelhető, hogy gondjaink lesznek az olvashatósággal, de legalább a tükröződések nem rontanak a helyzeten. A kijelző teljesítményéről különböző betekintési szögek mellett az alábbi videó ad részletesebb tájékoztatást: Hűtés Abból kifolyólag, hogy a Travelmate-ek nem éppen a karcsúságukról híresek, ráadásul ez egy 15,6"-es notebook, van elég hely a minden igényt kielégítő hűtés kialakításához. Látva a gép alján és oldalán elhelyezett szellőzőnyílásokat, nem számítottunk izzó vasra, és ez a sejtésünk beigazolódott a mérések során. A hűtőrendszert egyébként ellátták az úgynevezett Dust Defenderrel, aminek lényege, hogy próbálja a hűtőcsatornákat és lamellákat tisztán, pormentesen tartani. Ennek hatékonysága ilyen rövidtávon nem derül ki, de az alábbi videó bemutatja az újdonság működését. Az Acernél sikerrel vették az akadályt, ami az alapállapotban, szobahőmérsékleten megejtett hőmérsékletmérést illeti. Jellemzően kellemes, még hűvösnek számító 30 °C körüli hőmérsékletekkel találkoztunk felül és alul egyaránt. A hűtés néha be-bekapcsolt, de alacsony fordulaton, alig hallhatóan végezte munkáját. A processzormagok 42-43 °C körül stabilizálódtak, míg a merevlemez 31 °C-on állapodott meg. Teljes terhelés hatására a processzor hőmérséklete 74 °C-ra melegedett, ezzel párhuzamosan a merevlemez 35 °C-ig kúszott fel, meglehetősen csigalassú tempóban. Mindezekkel kiválóan meg tudott birkózni a ventilátor, és az átlaghőmérséklet nem igazán mozdult el az alapjáraton is mért 30 °C-ról. Sőt, a megváltozott belső széljárásnak hála az alul uralkodó hőmérsékleti viszonyok is átrendeződtek, de átlagban itt sem történt változás. Akkumulátor Az Acer egyik jellemző elnevezése a TimelineX, amit csak azok a konfigurációk kapnak meg, melyek képesek megadott körülmények között legalább 8 órás üzemidő elérésére. Az általunk tesztre kapott példány is megkapta ezt a jelzőt, így kíváncsian vártuk, milyen eredményt kapunk a gyári hatcellás, 66 Wh teljesítményű telepet izzasztva. 6 cellás, 66 Wh akkumulátor A TimelineX esetében mindig számítani kell arra, hogy az akkumulátoros mérések nem kevés időt fognak felemészteni. Úgy tűnik, most sem kellett csalódnunk, ugyanis a Sandy Bridge megtette hatását. A legkisebb energiafelvételt igénylő tesztben (minimum fényerő és kikapcsolt hálózati lehetőségek) 10 óra 12 perces üzemidőnek örülhettünk, ami alaposan túlszárnyalta az előrevetített 8 órát. Nem szerepelt rosszul az összeállítás a videós teszten sem: Full HD felbontású anyagot 317 percen keresztül volt képes lejátszani minimum fényerő mellett. Filmnézésre sem rossz választás tehát a TimelineX, az öt és negyed óra egy egész estét betöltő mozizásra is elegendő. Maximális terhelés mellett (teljes fényerőn, bekapcsolt Wi-Fivel) csak 105 percig dolgozhattunk, ennél egy picivel viszont többet vártunk volna, de tulajdonképpen extrém mértékű dolgokhoz előbb-utóbb úgyis szükség lesz egy konnektorra. Az akku feltöltése kicsivel többet, mint három és fél órát vett igénybe. Számos ponton olyan érzésünk támadt, hogy az Acer mérnökei talán elolvasták a korábbi TravelMate TimelineX-ről szóló tesztet, ugyanis számos, általunk korábban kritizált részlet megváltozott, és most nem felejtették el hozzáadni a són és borson kívül a többi fűszert sem. Például rögtön ott van a díszesebb burkolat, mind kívül, mint pedig belül. Szintén negatív pont volt, hogy a korábbi széria gépein nem volt sem ExpressCard, se SmartCard, valamint eSATA és HDMI sem. Most mindegyik megvalósult, ráadásul az eSATA csatlakozó USB 2.0 porttal kombinált, plusz USB 3.0-ból is kapunk egy darabot, így a gyors tárolók csatlakoztatása most már nem csak egy beteljesületlen álom. Ráadásul továbbra is van 3G modem HSPA+ támogatással, tehát szinte egy rossz szavunk nem lehet. Ugyanakkor vannak dolgok, amelyek továbbra sem változtak, így például nincs a fedélen zárszerkezet, a kijelző felbontása változatlan maradt és a kényelmesebb beviteli részleg (itt most csak a billentyűzetre gondolunk) is elmaradt, akárcsak az ODD helyére helyezhető akku-opció – de legalább a 90 Wh-s akku kérhető továbbra is. Az, hogy a merevlemez nem 7200 rpm-es alapból, azt a mai merevlemezárak mellett még megértjük, hiszen a TravelMate TimelineX az olcsóságra épít, ha pedig minden lenne benne, akkor már nem ennyibe kerülne. Mivel a célcsoport továbbra sem változott, a költségek megnyirbálása mindig tetten érhető lesz valamilyen ponton. Hiába, a vékonyabb pénztárcával rendelkezőknek valamilyen módon mindig kompromisszumot kell kötniük (de ez még néha a csúcskategóriában is megesik). Lényegét tekintve valójában a TravelMate nem változott, továbbra is hozza azt, amit az üzleti vonalon megfizethetőnek nevezhető, 234 000 forintos árért elvárhatunk: egy masszív vázba épített, hosszú üzemidőre képes és a Sandy Bridge-nek köszönhetően kellemes teljesítményű, mindennapi használatra alkalmas munkagépet, aminél biztosan van szebb, biztosan van könnyebb, de hasonló tudással olcsóbb aligha (még +2 év garanciakiterjesztéssel sem feltétlenül). Mindez leginkább azért is igaz, mert az Acer a TM8573 TimelineX-szel pont megtalálta azt a rést, amit kitölthet a 15,6"-es notebookok között, ugyanis más gyártók hasonló tudású üzleti notebookjai jellemzően 300 000 forintba kerülnek (3G nélkül). És ha még nem mondtuk volna, létezik belőle 3G nélküli, dedikált grafikus kártyás (GT 540M), valamint 14"-es változat is – utóbbi éppen tartós teszten tartózkodik nálunk, de ezzel kapcsolatos tapasztalatainkról bővebben majd az Acer blogban fogunk beszámolni.